A 2015. év egyik legjobban várt filmes adaptációja Tom Rob Smith bestselleréből készült A 44.gyermek, amely az ’50-es évek Szovjetuniójában játszódik, és egy sorozatgyilkos utáni hajszáról szól. A könyv felfogható egyfajta látleletnek a sztálini világról, még ha oly mélységeiben nem is láthatunk bele, mint egy klasszikus Szolzsenyicin kötet esetében, azért Smith könyvének is megvan a maga politikai perspektívája. A legjobban arra voltam kíváncsi, hogy a filmnek sikerül-e visszaadnia a könyv dermesztő légkörét.
Tom Rob Smith első regénye szinte egyből bestseller lett, és már röviddel 2008-as megjelenése után filmes alapanyagként tekintettek rá. A könyvet a rosztovi rém, Andrej Csikatilo ihlette, aki 1978 és 1990 között több mint 50 embert mészárolt le a Szovjetunióban. Csikatiloról az HBO közreműködésével tévéfilm is készült még 1995-ben impozáns szereplőgárdával X polgártárs címmel, így a vasfüggöny mögötti sorozatgyilkosról szóló filmötlet valójában nem új. Smith regényének azonban van bizonyos politikai töltete: a sztálini szigor éveinek kissé felszínes, ám igazán jól eltalált hangulati ábrázolása szinte dermesztő módon egészíti ki a sorozatgyilkosságok borzalmát. A könyvre jellemző, hogy majdnem a feléig a krimiszál szinte alig van jelen, Smith nagy teret szentel a karakterek felépítésének, és elhelyezésüknek a szovjet társadalomban. Eközben érzékletesen bemutatja az általunk sajnos nagyon is jól ismert sanyarú világot, a besúgókkal és titkosrendőrséggel a népet terrorizáló elnyomó rezsimet, a kínzással kicsikart fals vallomások után a munkatáborokban vagy épp a kivégzőosztag előtt végződő emberi sorsokat.
Történetének főhőse az Állambiztonsági Minisztérium tisztje, Lev Gyemidov, aki a maga részéről jó embernek tartja magát, ügyesen lavíroz a minisztérium berkeiben, afféle nagy ember, akivel jó jóban lenni, de aki valójában homokba dugja a fejét. Nincs meggyőződve ugyan a rendszer jóságáról, de neki elég pusztán az, hogy – ha kisebb hibaszázalékokkal is, gondolja, de – működik. Még kollégája és barátja gyermekének meggyilkolásán is hajlandó túllépni, hiszen az áll a jelentésben, hogy baleset történt. Érdekes, hogy a film kedvéért Gyemidov lelkületén némileg változtattak, s figurája közelebb áll ellenlábasa, Vaszilij habitusához, de Tom Hardy nagyszerű tolmácsolásában igazából a karakter csak gazdagodott ezzel a lépéssel. Vaszilijnak – aki Gyemidov kollégája s egyben irigye is – viszont rosszul áll a bizonytalanság, bár a svéd Joel Kinnaman a későbbiek során némi szadizmussal kompenzálja ezt.
Gyemidovnak a Brodszkij-ügy kapcsán rendül meg a hite véglegesen a fennálló rendben: Brodszkij egy állatorvos, akinek ártatlanságáról Gyemidov meg van győződve, ám a rendszer kérlelhetetlenül bedarálja. Sajnáltam, hogy a filmben Brodszkij elfogása sokkal egyszerűbben, másként fogalmazva: költséghatékonyabban lett megjelenítve (ökölharc egy virágos rét közepén!!!), pedig ez egy igen látványos és izgalmas jelenet lehetett volna (tél közepén a befagyott folyó jege alatti kergetőzés). De lépjünk is túl ezen: főhősünknek innentől kezdve lefelé vezet az útja, az embersége megőrzése csak még mélyebbre juttatja, míg lefokozott közrendőrként újabb gyermekgyilkossági ügyre nem bukkan. Ahogy összeköti barátja gyermekének halálával, szörnyű gyanú támad benne: magánnyomozásba fog, s lassanként egy brutális sorozatgyilkosság körvonalazódik előtte, amit a sztálini politika – „A paradicsomban nincs gyilkosság.” – egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni. Úgy éreztem, hogy erre a momentumra a filmben nem helyeződik kellő hangsúly: a hatóságok nem a gyilkost keresik, hanem csak példát akarnak statuálni, s nem a kézenfekvő tényekre, hanem a politikai széljárásra támaszkodnak.
Eközben Gyemidovnak is megvan a maga drámája feleségével, Rajszával. A könyvben közel a krimiszálhoz hasonló hangsúlyt kap a férj és feleség egészen bonyolult kapcsolata, amely Gyemidov jellemének fejlődésével egyetemben változik meg. A filmben valamiért ez nem így képeződik le, ami szintén ront az adaptáció színvonalán. Nagyon kedvelem és jó színésznőnek tartom Noomi Rapacet, azonban Rajsza karakterét én nem rá (szőke paróka és sárga?! kontaktlencse ide vagy oda!), hanem Charlize Theronra osztottam volna. Őt minden szempontból hitelesebbnek érezném a szerepben.
Gary Oldmant jó volt ismét a vásznon látni, nagyon fess az orosz egyenruhában, azonban meglehetősen mostohán bánt vele a rendező: a behatárolt játékidő folytán kissé darabosra sikerült a karakterfejlődés, a nyomozásáról nem is beszélve: előbbi a figura hitelét, utóbbi a történet dramaturgiáját ássa alá.
Elérkeztünk a végkifejlethez, amit teljesen átírtak a film alkotói – nem vagyok ellene a változtatásnak, tisztában vagyok vele, hogy egy könyvet nem lehet betűről betűre adaptálni, ami hatásos a fehér papíron, az nem biztos, hogy a vásznon is megállja a helyét. Így megértem, hogy változtattak a helyszínen a látványosabb befejezés érdekében, de azt már nem, hogy a szereplők motivációit sutba dobták: pedig a sorozatgyilkos őrületében is van rendszer, nem beszélve arról, hogy az egész sztori valójában egyetlen pontba tart, ám a film ezt teljesen figyelmen kívül hagyva rendkívül gyenge B kategóriás megoldással él. Nos, ez megbocsáthatatlan, mert ezzel teljesen kizsigereli ezt az egyébként nagyszerű történetet.
Nem igazán értem, hogy mi ütött a film alkotóiba, hogy hagyhattak ki ekkora ziccereket. Az egy dolog, hogy a költséghatékonyság és a véges játékidő oltárán feláldoznak bizonyos, egyébként az eredeti történet szempontjából nem kulcsfontosságú, bár nagyobb látványt ígérő jeleneteket, viszont a sztori magvához hozzányúlni, ami ráadásul egy egész tisztességes katarzist előidéző csattanót is biztosítana a nézőknek… ez fatális hiba!
A 44.gyermek nem igazán váltja be a hozzá fűzött reményeket: bár a karakterek jól felépítettek és a színészek tisztességesen játszanak, a hibás alkotói koncepció megöli az egészet. A film sajnos csak a középszer mezsgyéjén poroszkál, pedig minden adott volt, hogy egy nagy film szülessen belőle. Ráadásul a könyvet olvasók csak bosszankodni fognak rajta. Aki meg nem olvasta, jobban jár, ha a páros belépőjegy árát inkább a könyvre költi.
Publikálva: filmtrailer.hu (2015. április 18)