Robert Dugoni thrilleríró itthon még korántsem örvend akkora népszerűségnek, mint a világ többi részén, de talán az Agave Könyveknél most megjelent A nyolcadik nővér tesz róla, hogy ez másként legyen. Az idén váratlanul elhunyt Jason Matthews örökébe lépő szerző új könysorozatával a kémthrillerek világát igyekszik meghódítani. A nyolcadik nővérből nem hiányzik az aktuálpolitika és az állami szervek kritikus szemlélete sem. Dugoni regényében a haza válik árulóvá.
Jason Matthews Vörös veréb-trilógiája – szemben a címadó kötetből készült filmmel – számos olvasó szívét meghódította világszerte. A nagy gourmet hírében álló ex-CIA ügynök sajnos pont úgy járt, mint a Millenium-trilógia svéd írója, Stieg Larsson: korai halálukkal életük fő művét alkották meg. Robert Dugoni ugyan nem a kémek, hanem a jog világából igazolt át az írói pályára, viszont nagy tapasztalattal rendelkezik: könyveit huszonöt országban több mint két tucat nyelvre fordították le, és legalább hatmillió könyvet adott már el. Két krimisorozata korábban nálunk is bemutatkozott, mérsékelt sikerrel: az egyikben Tracy Crosswhite gyilkossági nyomozó ered a bűn nyomába, a másikban David Sloane ügyvéd csípi fülön a tetteseket a tárgyalóteremben, John Grisham stílusában. A nyolcadik nővér főhőse, Charles Jenkins a Sloane-regények visszatérő mellékszereplője, aki most Dugoni kémuniverzumában szerepet cserél kedvenc ügyvédjével.
A hatvanas évei közepén járó, ex-CIA-ügynöknek, Charles Jenkinsnek mesésen alakul az élete. Nem volt ez mindig így: amikor kiábrándultságában annak idején hátat fordított a hírszerző ügynökségnek, egy Washington állambeli farmra vonult vissza. Akkor úgy érezte, hogy az élet egy mély kút, ahol csak ereszkedésre van lehetőség. És most tessék: évtizedekkel később már egy személy- és vagyonvédelemmel foglalkozó cég ügyvezető tulajdonosa a feleségével egyetemben, aki a második gyermekükkel várandós. Kilencéves fiával, CJ-vel pedig együtt csodálkozhat rá a világra, ami szinte megfiatalítja az embert. Ennél többet aztán igazán nem kívánhat! Azaz mégis: némi likviditást, mivel a klientúrájába tartozó befektetési vállalat rendre késedelmes fizetésbe esik, amivel szép lassan sarokba szorítja Jenkins családi vállalkozását is.
Amikor a pénzügyi helyzete már-már tarthatatlanná válik, váratlanul felbukkan az egykori felettese a CIA-tól, hogy reaktiválja. Az oroszoknál beépült titkosügynökről mesél neki, akiket a moszkvai felhőkarcolókról, a Hét Nővérről neveztek el. Valaki az orosz hírszerzéstől a nővérek nyomába ered, hogy likvidálja őket. Jenkins feladata ennek a nyolcadik nővérnek a lefülelése: információkat kellene felajánlania az oroszoknak a nővérekről, amivel előcsalogathatja a többiekre vadászó nyolcadikat. A csaliszerepre csak olyan régi vágású, tapasztalt hírszerző jöhet számításba, mint Jenkins. A férfit nem is annyira a pénz motiválja, hanem a nővérek megmentése, amikor igent mond.
„Valaha a Rosszija szálló volt a legnagyobb hotel a világon, és a szovjet időkben minden külföldi vendéget itt szállásoltak el. A kommunizmus bukása után az új tulajdonos át akarta építtetni, de kénytelen volt lebontani, mert a munkálatokkal megbízott cég emberei kamerákat, lehallgatóberendézeseket és gáz továbbítására beépített csöveket találtak a falakban. Putyin állítólag meggyőzte a tulajdonost, hogy inkább mondjon le az épületről, elkerülendő a világraszóló botrányt. Helyette egy parkot építettetett, és kijelentette, hogy az ajándék a moszkvaiaknak.„
Oroszországban van, ami sohasem változik. A hatalmon lévők erős kézzel tartják markukban a gyeplőt, miközben lassan már át sem látnak az elitet a legszegényebb néprétegektől elválasztó szakadék túloldalára. „Oroszország évről évre egyre távolabb kerül az igazi demokráciától.” Dugoni le sem tagadhatná, hogy könyvéhez Bill Browder Vörös jelzés című regényét használta sorvezetőnek.
