Tessék, csak tessék közelebb jönni! Ez itt a rémségek cirkusza, járkáló holtakkal, megelevenedő múmiával és testet öltő homokviharral! Lépjen be bátran, hogy farkasszemet nézhessen a Gonosszal, és ne jöjjön tőle zavarba hatszemközt! Itt bizony darabokra szedjük Tom Cruise-t, szétcincáljuk Russell Crowe-t, hogy a végén rájuk sem lehet ismerni! Így múlik el a világ dicsősége! És kezdetét veszi valami sötét!
Az Universal Pictures hatalmas lendülettel és még nagyobb vehemenciával vágott bele legendás szörnyeinek feltámasztásába, azzal a nem titkolt céllal, hogy közös filmes univerzumban szembesíti őket egymással. Lelkesedésük dicséretre méltó, még ha igazából semmi eredeti sincs az ötletben – és itt nem a manapság trendi képregényes moziverzumokra gondolok! –, hiszen a 20th Century is kísérletezett hasonlóval a Milleniumot követően a Sean Connery – akinek ez volt az utolsó, de szerencsére nem a legemlékezetesebb szerepe! – nevével fémjelzett A szövetség kapcsán… nem beszélve az alapjául szolgáló képregényről, amely sokkal nagyobb sikert könyvelhetett el, mint később a belőle készült filmváltozat. A Dark Universe-re keresztelt szörnyes fantáziavilág – mert hogy már neve is van! – bemutatkozó produkciója az új múmia-film, amelynek főszerepeire nem kisebb neveket sikerült megnyerni, mint Tom Cruise és Russell Crowe. Az Universal jó mélyen a zsebébe nyúlhatott, és ez nem csak a castingnál szembeszökő, hanem alapvetően a végeredményen is: az eredeti helyszínek, a valódi akciók és a részletekbe vesző CGI bizony meghálálják a beléjük ölt dollármilliókat. Még ha más nem is!
A főleg televíziós sorozatok alkotójaként (Az Álmosvölgy legendája, Hawaii Five-0, Star Trek: Discovery) és forgatókönyvíróként (Transformers-, Star Trek-filmek, Mission: Impossible III, A csodálatos Pókember 2) aktív Alex Kurtzman másodfilmes rendezőként foglalhatott helyet a direktori székben, azzal az elképzeléssel, hogy ha a kisujjában van a blockbusterek sztorivezetése, akkor egy hasonló produkció levezénylése már igazán bakfitty! Nos, elég gyorsan a fajanszban alámerülő tanulópénzzé válhat a stúdiónak a befektetett 125 millió dollár, hogy az univerzumépítést érintő járulékos költségekről már ne is beszéljünk! De nem lenne igazságos mindent a széteső rendezés nyakába varrni, a 6 forgatókönyvíró által összefércelt izzadtságszagú szkript a nyögvenyelős dialógusaival és a poéngyilkos humorával csoda, hogy egyáltalán alapjául szolgálhatott egy ilyen volumenű projektnek!
Tom Cruise ezúttal egy Nick Morton nevű megbízhatatlan, simlis katonai felderítő bőrébe bújva dúlja végig Irakot, néhány lépéssel a hadsereg előtt – persze annak jótékony védernyője alatt! – járva, miközben a keze ügyébe kerülő műtárgyak rekvirálás címszóval tűnnek el feneketlen zsebeiben. Amikor társával, Chrisszel egyetemben egy különösen forró helyzetet túlélve titokzatos sírkamrára bukkan Egyiptomtól távol, Nick-et meglegyinti a gazdagság szele! Sajnos az útjába kerül a gyönyörű és okos Jenny Halsey, aki a tudomány nevében kisajátítja a helyszínt, és a rendkívül különös körülmények között talált múmiát repülőre pakolva útra kel vele Nickék vonakodó díszkíséretével egyetemben… hogy aztán soha ne érkezzenek meg a végcéljukhoz egy darabban! A múmia átka megfogan, Nick pedig hiába menekül, valami meghatározhatatlan erő vonzza a Gonoszhoz. Ráadásul felbukkan Dr. Jekyll és szabadcsapata, csak hogy még jobban összekuszálják a szálakat!
Hát kavar, zavar és káosz van a sztoriban bőven, nem kell ehhez múmia, a legnagyobb probléma azonban az, hogy egy épkézláb karakter sincs a történetben. Valahogy az összes figura félresiklott, úgy állnak elnagyoltan a színészeken, mint tehénen a gyűszű. Cruise sem igazán tud mit kezdeni Morton alakjával, helyette inkább ahol tud fut, ugrik, zuhan, esik, szinte belemenekül a Mission: Impossible-filmeket idéző akciókba. Crowe-t is inkább 20 percenként elönti az indulat, amit kidolgozatlan Dr. Jekylljét elnézve valahol meg is lehet érteni. Ebből így nem lesz értelme eredetfilmet forgatni, Rus, mert a kutyát sem fogja érdekelni! Jake Johnson másodhegedűs karaktere (ő lenne Chris) meg vicc a köbön… az is a fából készült fajta!
Egyedül a hölgyek állnak a helyzet magaslatán: Annabelle Wallis csinos és okos, és ettől több nincs is benne a figurában – hol van ehhez képest Rachel Weisz bájos, de szeretni való könyvtároslány karaktere az 1999-es változatból?! –, míg Sofia Boutella múmiája egyszerre esendő és rémisztő, valahol érezni – elsősorban a színésznőnek hála! –, hogy nem pusztán egysíkú szerepet szántak neki, de az az embertelen iram, amit diktál a rendező, maga alá temet minden esetleges színészi megnyilvánulást. Pedig a film eleji kincskereső katonák – sivatagi cápák! – alapötlete tetszetős, de esélyt sem kap a kibontásra, inkább fejvesztve rohanunk a következő jelenetbe: nehogy már egy percig is lankadjon a néző figyelme!
Tény, hogy az akciók viszont lebilincselőek! Szemben a Wonder Womannel itt nagyon is helyén van a fizika, mivel valós körülmények között vették fel a szcénákat: a zuhanásos jelenetet valóban odafenn, zuhanó repülőn forgatták, ahogy a sivatagi jelenetek Namíbiában kerültek lencsevégre, Cruise valóban jót száguldozott egy mentőautóval a fák között, hogy aztán egy speciális szerkezettel addig pörgessék a járművet, amíg a színész úgy pattan ki az utastérből, mint ahogy Pistike pöcköli le körméről az orrából épp kitúrt, majd golyócskává formált cicakakát. Az akciók köré és a vászonra kent CGI is kimagasló, kár, hogy a múmia legtöbb megnyilvánulását – kiszívja az életerőt, arc a homokviharban – már mind-mind láthattuk valahol. A látványra tehát nem lehet panasz, sajnos azonban minden más tekintetben olyan üres ez a film, mint a Karib-tenger kalózai Jack Sparrow nélkül.
A film vége nyomokban A szépség és a szörnyeteget idézi meg, a lezárás pedig egyértelműen a folytatás irányába hajlik, ezzel is megfosztva a nézőt a lehetőségtől, hogy lezárhassa magában a történetet. Nem kerek egész, hanem nyitva hagyott befejezés jellemzi, amelynek “cliffhangere” is elhibázott: nem igazán várja tőle az ember tűkön ülve a folytatást.
Legalább olyan rögös út vár az Universal sötét moziverzumára, mint a DC képregény-adaptációira! A szörnyek akkumulálására legjobb példa a harmadik évadban csúcsra járatott Londoni rémtörténetek televíziós sorozat, amely a karakterek ráérős kibontásával és magával ragadó atmoszférával hódít… valami ehhez hasonlót tudnék elképzelni követendő irányként! A következő kultklasszikus szörny(ű)-remake 2019-ben érkezik Bride of Frankenstein címmel (nem lett belőle semmi! – a szerk. 2022), amelyben az ikonikus antihőst, Frankenstein hullákból összefércelt szörnyét Javier Bardem fogja megformálni – és még talonban van Johnny Depp Láthatatlan embere is! Talán okot ad a bizakodásra, hogy az előbbi rendezői székében A szépség és a szörnyeteg rendezője, Bill Condon foglal majd helyet. A Dark Universe világa azonban, hála a gyolcsba csomagolt Tom Cruise-nak vagy épp a 0. résznek is beillő, ismerősen ismeretlen Drakulának, meglehetősen visszatetsző! A rémségek kicsiny cirkusza sajnos nem a lelkünkre, csupán a fejünkbe telepedik, és hagy hátra áthatolhatatlan sötétséget!
Publikálva: filmtrailer.hu (2017. augusztus 15)