Jennifer Clement könyve, az Elveszett lányok országa látlelet egy olyan társadalomról, amelyben a nő gyakran nem több használati tárgynál. Birtokba vehető. Kihasználható. Eldobható. Nőnek születni oda az önazonosság zsákutcája: vagy fiú szerepbe és nyúlüregbe kényszerít, vagy szétfeszíti a lábakat, utána meg kiűz szüretelni a mákföldekre. Isten hozott Mexikóban! Clement regényéből Imádság az elraboltakért címmel készült adaptáció.
„Lehet, hogy ki kell ütnöm a fogaidat, mondta anyám.” Az Acapulcótól egy órányira magasodó guerrerói hegyek lánygyermekeinek a sorsa mostoha. Ez az a hely, ahol hivatalból csak fiú születik. Igaz, némelyik gyerek csupán tizenegy éves kora körül válik azzá, mert lánynak lenni Mexikóban nem életbiztosítás. Szemrevalónak pedig rosszabb a halálnál.
A civilizáció bástyája, a dzsungel fáin gombamódra szaporodó parabolaantennákat, a málló vakolatú viskókban villódzó tévéképernyőket, és a kizárólagos térerővel bíró erdei tisztás mobiltelefon-lámpásait leszámítva, Ruth szalonja, ahol az asszonyok és a lányok még embernek érezhetik magukat. Igaz, itt is „a kislányokból kisfiút kell csinálnom, a nagyobb lányokból közönségeset, a csinos lányokból csúnyát. Ez nem szépségszalon, hanem csúfságszalon”, dohog hangosan a tulajdonosnő. De csak így védhetik meg a helybéliek leányaikat a drogkartellek erőszakoskodásaitól.
A strandpapucsosok földje egy olyan világ, ahol a lányok előbb nyulakká, majd fiúkká változnak. Ezt a mesét azonban Lewis Carroll helyett a valóság mondja tollba. Minden lánygyermekes család hátsó kertjében titkos üreg rejtőzik, amely a drogbárók luxusterepjáróinak motorhangjára megtelik rettegő gyermekekkel. Aki rest vagy nem elég gyors, azt elnyeli az emberkereskedelem vagy a modern rabszolgaság feneketlen torka. Mexikóban nem kell a zsákos emberrel ijesztgetni a gyerekeket. Rémisztőbb számukra a füstüveg szélvédő és a négykerék-meghajtás!
„Belestem, és négy albínószínű skorpiót láttam. A legveszélyesebbeket.
Ezek a skorpiók több könyörületet mutattak irántad, mint az emberek valaha fognak, mondta anyám.
Levette az egyik strandpapucsát, és mind a négyet agyonverte.
A könyörület nem kétirányú utca, mondta.”
