„A viking mocskos, gyilkos és civilizálatlan rablóhorda” – a klasszikus sztereotípiákat Michael Hirst zseniális televíziós sorozata, a Vikingek már korábban megcáfolta, amikor a népszerű viking hős, Ragnar Lothbrok személyén át az egész társadalmat és mitológiát hitelesen bemutatta. Robert Eggers író-rendező azonban most még mélyebbre visz e történelmi korszakban, és bebizonyítja, hogy Ragnar Lothbrok személyében még korántsem ért véget a mozgókép vikingek általi meghódítása.
Robert Eggers író-rendező már első nagyjátékfilmjével, a körbeünnepelt A boszorkánnyal ránk hozta a frászt: a címszereplőnek a kollektív tudatalattinkból való kihantolásával leporolta és újra divatba hozta a folk horror zsánerét. Aztán szürreális magasságokba emelte A világítótorony kabinlázban égő hőseit Willem Dafoe és Robert Pattinson az őrületbe (és egymásba) gabalyodó kettősével.
E két filmje után nyilvánvalóvá vált, hogy Eggers rendezőzseni, olyan formabontó filmes eszköztárral és rendhagyó vizualitással, ami kevesek sajátja.
Mindig izgalmas kaland egy szerzői filmest egy nagy stúdiófilm közelébe engedni: gondoljunk csak Nicolas Winding Refn Drive-jára, amelyben Ryan Gosling összetört szívű sofőrje randalíroz végig hol kalapáccsal, hol kormánykerékkel a kezében (ellenpéldának pedig ott vannak a Marvel Örökkévalói Chloé Zhaóval). Eggershez is hozzávágtak egy nagy zsák pénzt – majdnem tízszer annyit, mint amit a legutóbbi filmjére elköltött –, mire ő leforgatta „minden idők legjobb vikingfilmjét”. Igaz, művészi ambíciói szempontjából neki is meg kellett fizetnie az árát, hogy Az északi elkészülhessen. A nagy hollywoodi mozifilmeknél ez már csak így megy: az utolsó szó mindig a stúdióé.
A bosszú börtönében
Az albán író, Ismail Kadare Kettétört április című regényében ír az albán vérbosszú megdöbbentő hagyományáról: ifjú főhősét bátyja gyilkosának megölésére kötelezi a tradíció, utána pedig ő válik célponttá az áldozat családja számára. Így tör félbe az ördögi kör jobb sorsra érdemes életeket: a meggyilkolté mellett a tettesét is, aki kénytelen magát alávetni a szokásoknak.
A vérbosszú számos kultúra sajátja, a vikingeké éppúgy, mint az albánoké vagy az olaszoké (vendetta).
Az északi hasonló dilemmával küszködik: a 800-as évek végén – miközben mi, magyarok a Kárpát-medencében új otthonra találtunk – a viking királyt, Aruvandilt meggyilkolja a bátyja, Fjölnir. Az ifjú herceg, Amleth menekülni kényszerül, hogy egy nap férfiként térjen vissza, aki kész teljesíteni a kötelességét: megbosszulni apja halálát, és kiszabadítani anyját a gyilkos markából. Ismerős a sztori?
A XII. századi Gesta Danorumba lejegyzett legenda az alapja William Shakespeare halhatatlan remekművének, a Hamlet, dán királyfinak is.
Amleth, viking királyfi
Az északi a klasszikus királydráma hagyományait ötvözi a skandináv mitológia és izlandi mítoszok elemeivel. Hogy tényleg ne egy szimpla Hamlet-adaptáció legyen, erre az izlandi „bárd”, Sjón neve a garancia: Björk „házi” szövegírója és a skandináv kultúra ismerője a rendezővel együtt dolgozott a film forgatókönyvén. Eggers biztosra ment, és történészeket kért föl a vikingek világának megidézéséhez.
Nem véletlenül mondta a svéd Uppsalai Egyetem régészprofesszora, Neil Price, hogy Az északi a valaha készült leghitelesebb, vikingekről szóló játékfilm.
