Jacky az a fajta fickó, akivel nem jó ujjat húzni. Igazi ösztönlény, nem sokkal jobb, mint az állatai. Pillanatok alatt elszakad nála a cérna. Ő az, akinek ha tagbaszakadt alakja feltűnik egy sötét sikátor mélyén, akkor inkább menekülőre veszed a dolgot. Mert biztos, ami biztos! Minek a Sorsot kísérteni? A Jackyt középpontba állító belga krimi, a Bikanyak, a hormonmaffia sötét világába kalauzol, ahol a nagyobb haszon reményében ugyanúgy olcsó a vér, mint bárhol máshol. Ugyanakkor egy megnyomorodott lélek végső rezdülései épp annyira szánalmat keltőek, amennyire az anyja hasából kibújt kisborjú metamorfózisa borjúmájassá.
Michael R. Roskam filmje a mezőgazdasági bűnözés világába enged betekintést, mindezt sorstragédiába ágyazva, művészfilmes eszközökkel nyakon öntve. Nem rossz ez az egyveleg, témáját tekintve kuriózumnak is vehetjük, s mivel az erőszak helyett inkább az egyéni drámát állítja középpontjába, sablonok nélküli megoldásokkal dolgozik. Nem véletlenül jelölték Oscarra a legjobb küldföldi film kategóriájában, s nem véletlenül nem nyerte meg.
Jacky, a limburgi marhatenyésztő épp a hírhedt hormonmaffia fejével készül üzletet kötni, amikor egy utánuk nyomozó rendőrt lelőnek a közelben. Jacky-nek messziről bűzlik az egész, legszívesebben visszatáncolna az üzlettől, amíg el nem csitulnak a zsaru megölése keltette médiahullámok, ám a család megbecsült barátját, az állatorvos Sam-et csábítja a nagy lóvé ígérete. Ráadásul Jacky-t árnyékként kísérti egy traumatikus gyerekkori emlék, amely alapjaiban változtatta meg az életét, s amely hirtelen ismét elnyeléssel fenyegeti, amikor a „nehézfiúk” között felbukkan egy ismerős arc. A Jacky-t megfigyelő rendőrség kezdetben nem is érti a láncreakcióként beinduló eseményeket, hiszen azok gyújtópontja nem az ésszerű üzleti indokok, hanem a sötét múlt, amely örvényként húzza magába a főszereplőt. Ahogy Jacky fölött összecsapnak a hullámok, egyre mélyebbre süpped saját személyes poklába, míg el nem ér a mélypontra.
Jacky rendkívül pontosan érzékeltetett pokoljárását Matthias Schoenaerts alakításában követhetjük nyomon. Schoenaerts Robert De Niróra, Edward Nortonra vagy Christian Balere jellemző odaadással lényegült át Jacky-vé: 27 kg izmot gyúrt magára a szerep kedvéért. Az igazán vadállati külsőt elért színész marhatenyésztője esendő jellem: ahogy flashbackek formájában életre kelnek a fájó gyermekkori emlékek, úgy alakul át a szemünk előtt agyatlan kigyúrt behajtóból szánalmat keltő hús-vér emberré, aki tesztoszteron adagjait saját marháinál alkalmazott bikavadító szteroidokkal turbózza föl. Ám ez édeskevés, s ezt érzi ő maga is; pont emiatt képtelen a normális életre, az emberi kapcsolatok kialakítására. Tragédiáját egyben fokozza reménytelen vonzódása egy lány iránt: kapcsolatuk beteljesülése ellen szól minden létező körülmény. Mégis megpróbál a lány közelébe férkőzni, és amikor az érdeklődés kölcsönössé válik, azzal már nem igazán tud mit kezdeni. És ez dühítő! De még mennyire! Ilyenkor persze leszáll a vörös köd és megszalad a keze, de amikor valóban bosszút állhatna minden sérelméért, az érzelmek gúzsba kötik, cselekvésképtelenné válik. Marad a sötét szobában a dühtől és gyűlölettől átitatott árnyékboksz, ami nem túlzottan kielégítő egy feldúlt ember számára. A film legjobb jelenetei a múltban játszódnak, amelyben a főszereplővel együtt a nézőt is sokkolják Jacky húsbavágó tragédiájának képsorai.
A Bikanyak valójában egy erőszakmentes erőszakfilm, tehát aki azért ülne be rá, hogy csontropogtató öklözéseket és vad lövöldözéseket bámuljon szélesvásznon, az inkább kerülje el a filmet. A forgatókönyvet maga a rendező, Michael R. Roskam jegyzi: egy kissé túlbonyolított, túl sok szereplőt mozgató szkriptet dobott össze, ami mégis remekül működik. Maga a film azonban elbírt volna egy picivel több akciót annak ellenére is, hogy inkább a drámai vonalra helyezték a hangsúlyt.
Szájtátva bámultam a film végén a csupa izom szarvasmarhákat: aki esetleg járatos a témában, elárulhatná, hogy ez most vizuális trükk volt vagy valóban léteznek így feldoppingolt tehenek?
A filmben maguk a gyerekek is teljes természetességgel mozognak a hormonokkal és szteroidokkal töltött fecskendők között, így akaratlanul fölmerül az emberben, hogy ha valaki ebbe születik bele és ezt látva nő föl, valószínűleg nem is tartja akkora bűnnek ezeknek a tiltott szereknek az alkalmazását.
Bár a Bikanyak nem nyert Oscart, ettől függetlenül az alkotók számára gyümölcsözőnek bizonyult: a Jackyt nagyszerűen megformáló Matthias Schoenaerts egyre-másra kapja a szerepajánlatokat Hollywoodból, és Michael R. Roskam író-rendező is a tengerentúl felé kacsintgat (a Variety szaklap szerint egyike azon 10 rendezőnek, akire érdemes odafigyelni). Sok sikert nekik, a Bikanyakkal húsbavágóan fajsúlyos névjegykártyát sikerült letenniük a szakma asztalára.
Publikálva: filmtrailer.hu (2012. július 12)