„Nékem csak Budapest kell, hol az ember kora reggel szívesen kel, és a szíve máris hevesen ver” – szólnak Romhányi József örökbecsű sorai a városról, ahol élünk. De vajon milyen volt Budapest régen? Mondjuk, a ’30-as évek közepén? Biztosan megvoltak a maga fény- és árnyoldalai. Kondor Vilmos író fejébe vette, hogy megírja. Gárdos Éva rendező pedig azt, hogy megmutatja. Méghozzá amerikai stílusban. Cikk a film noirról, az írott noirról, a noiri nőről, és egy noirba borult városról.
A noir vajon mi? Hát, tükör
A film noir stílusirányzat, amelybe a francia filmkritikusok skatulyázták be a második világháború után az európai mozikat dömpingszerűen elárasztó, sötétebb hangvételű amerikai filmeket. A noir nyomasztó, borongós hangulata a világégésből táplálkozott: a tengerentúlon futószalagon gyártott vígjátékok és musicalek között kiábrándultságával és pesszimizmusával követelt helyet az új filmes tendencia, reflektálva a társadalmi változásokra.
A szakadatlan mozgásban lévő társadalom tükörért kiáltott, és a film noir képes volt kendőzetlenül megmutatni az amerikai álom sötét oldalát, a talmi csillogás mögött rejtező feketeséget.
A fekete-fehér képek a valóság szürkeségét csempészték a mozivásznakra.
Nő a noirban: félúton
Ebben a korszakban a nemi szerepek is átértékelődtek: a nő az otthon melegéből, – selyemharisnyát és nercbundát húzva – a végzet asszonyává lépett elő. Nincs ebben semmi meglepő: a férfiak alámerültek a háborús pokolba, távollétük pedig kikényszerítette a nők társadalmi helyzetének változását, még akkor is, ha ezt nem nézte mindenki jó szemmel. Talán ez tükröződik vissza a „femme fatale” jellemzően negatívan feltüntetett karakterében, aki végre önálló és független személyiség, ugyanakkor veszélyes és csalárd, mivel a férfi főhőst bűnre csábítja.
A végzet asszonya mellett helyet kap egy másik női karakter is: a kulcsfigura segítőtársa, aki folyamatosan támogatja, mellette áll, s akinek olykor még maga előtt sem tiszta, milyen érzésekkel is viseltetik a ballonkabátba, dohányfüstbe és cinizmusba burkolódzó férfi iránt.
A film noirban a nő továbbra is másodhegedűs szerepre van kárhoztatva, de legalább már nagyon is aktív és cselekvő személy, aki képes megváltoztatni az események menetét.
Bűnös Budapest
Érdekes és izgalmas ötlet ezt a hagyományosan amerikai stílust krimi formátumban történelmi távlatokba helyezni, és magyar irodalmi közegbe ültetni. Az inkognitójára kínosan ügyelő Kondor Vilmos író a ’30-as évek Budapestjére kalauzol, és részleteiben mélyed el az akkori magyar társadalom bemutatásában, hitelesen villantva fel az aktuálpolitikai viszonyokat. Kondor a Budapest Noirban nem ítélkezik, nem tör pálcát, csupán megmutat: felgördíti a függönyt, és rendkívül olvasmányosan ábrázolja a történelmi kontextusba helyezett élethelyzeteket.
Maga az alapsztori szinte sablonosan egyszerű: egy lányt holtan találnak a Nagy Diófa utcában. Egyedül csak Gordon Zsigmond, az Est napilap bűnügyi zsurnalisztája hajlandó észrevenni, hogy nem holmi kéjnőről, hanem valószínűleg jó családból származó, zsidó lányról van szó. Miközben a városban mindenki Gömbös Gyula miniszterelnök temetésével van elfoglalva, Gordon a saját szakállára nyomozni kezd a lány halála ügyében. A szálak egyre magasabbra vezetnek, mind inkább részt követel a történetből a politika: az antiszemitizmustól a kommunizmusig mindenbe belekóstolunk, és ezek az ízek bizony egy cseppet sem idegenek számunkra. Mindegyiket jól ismerjük. Mindegyik itt van még ma is a szánkban.
