Nyakunkon a halloween, ami, ha nem is a mi ünnepünk, a gyerekek azzá teszik. Sötétben pislákoló töklámpás, édesség és borzongás. Nem csak a kellemetlenül nyirkos időben futkoshat az ember hátán a hideg. Olykor a benti melegben, egy bögre forró kakaó mellett is jöhet egy kis cidri! Lássunk pár igényes, minőségi és tartalmas képregényt a kilenc-tizenkét éves korosztály számára, nem csak lányoknak.
A hétvégén könyvesboltban jártam a kilencéves lányommal. „Apa boltja”, így hívja, mivel, ha tehetem, szívesen időzöm bent, újabb és újabb kötetekkel gazdagítva a képzeletbeli könyvtáramat. Nincs az a pénz, amit ne tudnék itt – sajnos csak gondolatban – elkölteni szinte egy pillanat alatt. A gyerek ide-oda kavargott a könyvszigetek között, örömmel ismerve fel a már olvasott történeteket, hol a Harisnyás Pippi a Déltengerent, hol Gombos Jim és Lukács, a masinisztát dugva bemaszkolt orrom alá. Én ezt az Idődetektívek valamelyik részével viszonoztam, reménykedve, hátha felkeltem iránta az érdeklődését.
Persze kilencévesen már saját elképzelései vannak az embernek, így Ivy Pocket dekoratívabb kötetére esett a választása, és egészen lázba hozta, hogy a fülszöveg szerint „Ebben még gyilkosság is van!”
Amiben viszont rögtön közös nevezőre jutottunk, az egy keménytáblás, könyvterjedelmű képregény, az Egy kis boszi naplója. Szerelem első látásra (nem csak neki, nekem is)! Még aznap délután, egyhuzamban kiolvasta, bennem pedig rögtön fölmerült a kérdés: vajon a kilenc-tizenkét éves korosztály mennyire van ellátva itthon a Marvel és a DC mindent elsöprő dömpingjén kívül minőségi képregényekkel? Pár éve hasonszőrű kutatásomat még kevés siker koronázta – Tini Nindzsa Teknőcökkel, Asterixszel és Hupikék törpikékkel tértem haza a beszerző körutamról –, most viszont örömmel tapasztaltam, hogy a Maxim Könyvkiadó és a Ciceró Könyvstúdió is rátalált erre a fehér foltra a könyvpiacon. S mivel kiadványaikban csak úgy hemzsegnek a boszorkányok, kísértetek, szörnyek és sötét lelkű gonoszok, ideálisnak ígérkezett a halloween ünnepét egy nagy képregényajánlóval megkoronázni. Úgyhogy csokit vagy csalunk!
Emma Steinkellner: Egy kis boszi naplója
A tizenhárom éves Luna imádja a boszorkányos dolgokat. Ami kissé fura egy olyan kisvárosban, amely egyenesen büszke a boszorkányüldözéses múltjára. Talán ezért sem igazán találja a helyét a közösségben. Már eleve az életnek ez a felnövés része úgy gáz gyerekszemmel, ahogy van, hát még, ha az ember lánya azzal is kénytelen szembesülni, hogy a felmenői – és így ő maga is – boszorkány egy olyan helyen, ahol nem látják szívesen.
Luna az édesanyja naplóján keresztül ismerkedik meg a kisváros valódi történelmével, egy varázslatos világ mitológiájával és egy megoldatlan családi konfliktussal.
Az idei halloween bizony tartogat izgalmakat egy évszázados boszorkánydráma lezárásával, a családon belüli és kívüli ellentétek feloldásával, és azzal, hogy Luna végre megtalálja önmagát és helyét a világban.
Emma Steinkellner a kiskamasz lét minden nyűgét ráhúzza a boszorkányos szálra, így kis olvasói karikírozva és rendkívül szórakoztatóan szembesülnek azokkal a problémákkal, amelyekkel nap mint nap maguk is. Nem csoda, hogy az írónő kis boszija rögtön a szívünkbe lopja magát. Megkapó a lapokon ábrázolt, szoros anya-lánya viszony, különösen a szülő-nagyszülő kapcsolat fényében. Három generáció próbál fogást találni egymáson, de hiányzik a megfelelő varázsszó.
Steinkellner lenyűgözően kidolgozott mitológiát fest föl könyve lapjaira, az empátiáról és a toleranciáról mesél a boszorkányüldözések tükrében.
Egy boszis könyv persze nem lehet elég jó beszélő macska nélkül, aki megnyilvánulásaival folyamatosan ellopja a show-t. Az Egy kis boszi naplója az elfogadás képeskönyve, amely megindító érzelmességgel és megkapó humorral ejti rabul a gyerekek szívét. Könnyen olvasható, kilencéves kortól ajánlott.
