Bár a Navalnij című dokumentumfilm középpontjában a címszereplő megmérgezése és az azt követő, rendhagyó nyomozás áll, a háttérben szépen körvonalazódik maga az ember is, aki hazai pályán szállt szembe Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.
Az orosz-ukrán háború során hatékony fegyverként vizsgázott a közösségi média: az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij világhálón való bejelentkezéseivel nemcsak óriási népszerűségre tett szert, de egy percre sem engedte lankadni a nyugat figyelmét: keleten háborús agresszió zajlik. Még Zelenszkijnél is produktívabb az online felületek alkalmazásában Alekszej Navalnij, aki Putyin politikai kihívójaként szállt síkra. A jogász végzettségű ellenzéki vezető annyira elkötelezett az igazság iránt, hogy az elmúlt években bulldogként vetette rá magát az orosz rezsim túlkapásaira és korrupciós botrányaira. Az általa életre hívott Korrupciósellenes Alapítvány tömörítette magába az elégedetlenkedő „hangokat”, oknyomozó újságírókat, és önkéntesek százait, akikkel közösen számos politikai és gazdasági megvesztegetést, visszaélést szellőztettek meg az interneten keresztül. Az Alapítványt végül az Igazságügyi Minisztérium „külföldi ügynöknek” nyilvánította, és felszámolta, de Navalnij a közel hat és félmilliós youtube-csatornájával, és a több mint tizenkét milliós tiktok-megtekintéseivel immár elhallgathatatlannak bizonyul.
A Putyin-rezsim számtalan módon megpróbálta ellehetetleníteni a politikai szerepvállalástól az egyre népszerűbbé váló orosz politikust, aki nem félt a szélsőjobbos, nacionalista eszméket vallókat is megszólítani. Ahogy a dokumentumfilmjében erről vall: őket is képviselni szeretné, és ellenzékként csak akkor van esélyük, ha mind együtt lépnek fel a hatalmon lévők ellen. Ne felejtsük el azonban, hogy ez Oroszország, ahol az illiberális demokrácia eszméje az önkontrolltól megfosztva megállíthatatlanul tolódik el a tekintélyelvű autokrácia irányába. Amikor a szabadságjogok sérülnek, és a hatalom a demokrácia maszkja mögött már bármire feljogosítva érzi magát, a társadalomban eluralkodik a félelem. Navalnij azt hitte, hogy növekvő hírneve – a sorozatos letartóztatásokat és felfüggesztett ítéleteket leszámítva – megvédheti a rezsim szélsőséges túlkapásaitól. Tévedett.
