Na ezt sem gondoltuk volna, hogy pont a hamvába holt Predator-szériának köszönhetően fog újabb karakán taggal bővülni a Disney-hercegnők sora!
A ’80-as évek közepén a Thomas-fivérek egy ügyes húzással mixelték a korszak három legkelendőbb filmes zsánerét: az akciót, a sci-fit és a horrort. De még így is felettébb ritka hollywoodi együttállás kellett hozzá (a rajongói attitűdről már nem is beszélve), hogy a Predatorból kultklasszikus váljék. A zajos siker a vérmes vadászunkat Közép-Amerika őserdejéből Los Angeles betondzsungelébe űzte, ahol a profitvárakozások elmaradása megtorpanásra késztette. Ami nem jött össze a mozikban, az simán átment a rajongói fejekben: a Ragadozó-univerzum kinőtte önmagát. A mozgóképet maga mögé utasítva az űrvadászok meghódították a sci-fi irodalmat, a videójátékok és a képregények világát. Felemás sikerrel akasztották össze a bajszukat a xenomorf idegenekkel, Shane Blackkel és Antal Nimróddal. Míg végül a Walt Disney, a Twentieth Century Fox filmstúdióval és egy halom egyéb filmes joggal egyetemben, szőröstül-bőröstül lenyelte. Ekkor még senki sem sejthette, hogy új Disney-hercegnő van születőben!
Dan Trachtenberg rendező már régóta agyalt azon, hogy visszanyúl a Predator gyökereihez: egyrészt az első rész alapfelállásához, másrészt pedig a régmúltba. Amerikai őslakosokkal való csörtét vizionált, akik kő-, fa- és csontfegyverekkel, na meg a jó öreg emberi leleménnyel veszik fel a harcot a magasan fejlett idegennel szemben. A rendező a szakmai hitelességének már a Cloverfield spin-offjával, a Cloverfield Lane 10 című kamara-thrillerrel megágyazott, amivel tulajdonképpen sikeresen leiskolázta a franchise nyitódarabját (bocs, Matt!). Akik esetleg attól tartottak, hogy a Disney a Predatorból egy young adult és feminin folytatást/előzményt rittyent, amelyben a vékonydongájú Pocahontas majd kétvállra fekteti a nála kétszer nagyobb és háromszor súlyosabb űrvadászt, nos, azok… jól gondolták. És ez a ráncfelvarrás még baromira jól is áll az idegenünknek!
Naru, a komancs nemzetség ifjú reménysége a felnőtté válás küszöbén áll az 1700-as évek elején. Kivételes tehetsége van a nyomolvasás és a vadászat terén, ám Naru lánynak született, ami már akkor is erősen determinál. Ifjonti önérzetét azonban tüzeli dühe, hogy megmutassa: igenis többre hivatott. Trachtenberg filmjének hitelessége pont abban áll, hogy az indián lány folyamatosan falakba ütközik. Újra és újra fel kell mosnia magát a padlóról, akárcsak az életben, ám Narut nem kedvetleníti el ez a sikertelenség. Rendíthetetlenségéből előnyt kovácsol, ami felvértezi a túlélésre.
Az indián lány felnövéstörténete egy olyan meglepő és értékes pluszt ad hozzá a Predator vérgőzös akcióorgiájához, ami váratlanul éri a nézőt. Mondjuk ki: ilyen házasítást még nem láttunk. A Préda a YA-téma ellenére is marad brutális és véres, ahogy azt az idegen vadászok földi ténykedése során már megszokhattuk. Nem hiába, ezek a lények Disneylandbe sem babazsúrra jönnek. A film akciójelenetei nagyobbrészt rendben vannak, a CGI esetében ugyan helyenként – a vadállatok ábrázolásánál – kilóg a lóláb, de a Préda összképe filmes szemmel nagyon is vonzó. Gyönyörű nagytotálok, izgalmas kameramozgások és pazar akciószekvenciák jellemzik a filmet.
A rendező Trachtenbergnek sikerült a kötéltánc: filmje a múltat megidéző homage, és zsáneridegen coming of age sztori egyszerre, ami ügyesen egyensúlyozik a Predator-univerzum és a Disney-kánon határán. A rajongók egyik szeme sír, a másik nevet: Mickey egér kellett hozzá, hogy életet leheljen a tetszhalott ragadozókba. Mindenesetre vitathatatlan, hogy a Predator-franchise új életre kelt: a Préda lett minden idők legnépszerűbb bemutatója a Hulu történetében (a Disney amerikai streaming szolgáltatója, amelyen a film a tengerentúlon bemutatásra került). Nálunk a Disney Pluson látható, magyar szinkronnal vagy akár eredeti komancs nyelven is!