Az RTL Klub felkérésére a héten ringbe szálltam és rockyztam egy kicsit! Az apropó a Rocky-széria felelevenítése, amely ismét a televízió képernyőjére kerül, mintegy bizonyítva időtálló klasszikus mivoltát, s azt a nem elhanyagolható tényt, hogy Rocky idén pontosan 40 éve adja, s olykor kapja a pofonokat… hol a szorítóbeli ellenfeleitől, hol az élettől!
Czakó József kollégám a múlt héten keresett meg az RTL Klub Fókusz című műsorától, hogy kedélyes beszélgetésre invitáljon egy igazán stílszerű helyszínre, a VASAS Gedó Györgyről, a sportklub olimpiai és Európa-bajnok legendájáról elnevezett ökölvívótermébe. A homokzsákok és a körtelabdák között bolyongva az ember szemét akaratlanul is magához vonzza a terem közepét uraló, tekintélyt parancsoló ring, s hallani véli az ütések tompa puffanását, a csosszanó lépéseket, a gyomorból feltörő nyögéseket. A Fókusz remekül sikerült, kedvcsináló Rocky-összeállítását – melyben én is feltűnök! – alább láthatjátok, a továbbiakban pedig a magam részéről egy kicsit árnyalni igyekszem a legendát mindazzal, ami a riportba már nem fért bele.
A videó forrása: RTL Klub, Fókusz
Az idők folyamán Sylvester Stallone sokféle műfajban kipróbálta magát, de legnagyobb sikerei vitathatatlanul az akció-, és – elsősorban a Rocky által – a sportfilmek zsánerében születtek, így inkább a ’80-as és a ’90-es évekhez, az akciófilmek reneszánsz időszakához köthetők. Ugyanakkor Sly az egyetlen olyan akciósztár, aki minden további nélkül képes volt meglovagolni a 2000-es évek elején feltámadt nosztalgikus trendet, és örökségét – egy John Rambo-val, egy Rocky Balboával – átmenteni a XXI. századba, mi több, egy teljesen új szériát, A feláldozhatók-trilógiát is csúcsra járatni! Azonban Stallone életét sem jellemezte mindig a siker, a népszerűség és a csillogás, a mélyből őt is egy boxkesztyűbe bújtatott kéz rántotta ki.
A siker, ami nem adta magát könnyen
Az olasz bevándorlók gyermeke a ’70-es évek első felét statisztaszerepekkel – feltűnt többek között egy Kojak-epizódban is! – böjtölte ki, olykor szó szerint: 1976-ra már a kutyáját is képtelen volt etetni, s meg kellett válnia tőle, majd a Rocky forgatókönyvéért kapott pénzből vásárolta vissza, s fájdalomdíjul megörökítette őt az örökkévalóságnak – bizony, ő Butkus, Rocky kutyája, “aki” az első és a második részben is feltűnik!
Az olasz bevándorlók gyermeke a ’70-es évek első felét statisztaszerepekkel – feltűnt többek között egy Kojak-epizódban is! – böjtölte ki, olykor szó szerint: 1976-ra már a kutyáját is képtelen volt etetni, s meg kellett válnia tőle, majd a Rocky forgatókönyvéért kapott pénzből vásárolta vissza, s fájdalomdíjul megörökítette őt az örökkévalóságnak – bizony, ő Butkus, Rocky kutyája, “aki” az első és a második részben is feltűnik!
1976-ban Stallone egy filmszerep meghallgatásán vett részt – amelytől végül eltanácsolták -, amikor mintegy mellékesen megemlítette a producerek előtt, hogy forgatókönyveket is írogat. Már épp az ajtóhoz ért, amikor utánaszóltak, és megkérték, meséljen a legutóbbi szkriptjéről. Kitaláljátok, melyik volt az?
A Rocky leendő producerei, Irwin Winkler és Robert Chartoff figyelmét felkeltette az amatőr bokszolóról szóló történet, aki az ismeretlenségből lehetőséget kap megküzdeni a világbajnokkal, s az a gyanúm, hogy Stallone ezután dobta össze mintegy három nap alatt a Rocky első vázlatát. Természetesen nem ezért, hanem egy sokszorosan átdolgozott verzióért kínálták azt a rekordösszeget, amelyre Stallone – bár nem volt épp egy vasa sem! – akkurátusan nemet mondott. Egyetlen feltételt szabott: hogy ő játszhassa a címszerepet, s ehhez körömszakadtáig ragaszkodott. Nem véletlenül: érezte, hogy ez az a bizonyos egyszeri, vissza nem térő lehetőség az életben. S a többi már történelem!
A Fókusz összeállításában elhangzik, hogy a filmstúdió, a United Artists Stallone szerepeltetése kapcsán megfelezte a gyártási költségeket, s amikor a produkció kifutott a keretből, bizony egy centtel sem volt hajlandó többet áldozni a filmes projektre, így a két producernek, Winklernek és Chartoffnak kellett mélyen a saját zsebükbe nyúlniuk – jelzálogba bocsátották a házukat -, csak hogy a film elkészülhessen. A Rocky végül elképesztő közönség, kritikai és pénzügyi siker lett – az 1976-os esztendő legnagyobb bevételt hozó filmje! -, idővel pedig kultklasszikussá vált!
Egy jó sztori
S mi lehet a siker titka? Minden filmnek a szíve-lelke maga a történet. A Rocky sztorija pedig hiteles – hitelesség alatt itt nem a boksztechnikai fogalmakat értem, hanem hogy a néző minden további nélkül elhiszi, amit a vásznon vagy a képernyőn lát, bele tud helyezkedni a történetbe, megtörténik az a filmes varázslat, hogy megszűnik számára a külvilág, és belép a filmbe!
A forgatókönyv a valóság elemeiből építkezik. A történet magja Muhammad Ali és Chuck Wepner hírhedt 1975-ös mérkőzése: Wepner az esélytelenek nyugalmával szállt ringbe, nem jósoltak neki még három menetet sem; ezzel szemben mind a 15 menetet végigöklözte, az utolsó körben technikai K.O-val kapott ki, ráadásul a 9. menetben majdnem kiütötte Alit. Ismerősen hangzik? Épp ezért nem igazán meglepő, hogy Wepner 2003-ban beperelte Stallone-t, amiért az ő történetéből gazdagodott meg, amelynek három éves pereskedés, s végül peren kívüli egyezség lett a vége.
Ahogy a riportban is szóba kerül, Stallone sokat merített a saját életéből – kicsit sarkítva, a Rocky-film megfelelhetne akár Stallone önéletrajzi produkciójának is! -, s plántált bele mind a forgatókönyvbe, s használt fel az alakításához is. A gyerekkora óta benne fortyogó düh, a felgyülemlett frusztráció és az állástalan színész minden mellőzöttsége robban ki a színészből például a Rocky nagymonológjában, amikor a komoly lehetőséget kapó Rockyhoz becsönget Mickey, az edzője, aki már ki akarta ebrudalni a főhőst a bokszklubból, hogy felajánlja számára a segítségét, mire Rocky a szemére hányja, hogy 10 évvel ezelőtt lett volna rá szüksége, akkor vajon hol volt? Ez a film legerőteljesebb drámai tetőpontja, s vitathatatlanul a Rocky, és egyben Stallone élete legjobb alakítása!
Rocky (Stallone) beolvas Mickey-nek (Burgess Meredith)
Rocky vívódó, esendő figura – Sly ezt főleg a széria további darabjaiban tudta teljes mélységében érzékeltetni és kiaknázni! -, sztorija a Nagy Amerikai Álom tollbamondása: az egyszerű, hétköznapi ember, aki erejét megfeszítve, erőn felül teljesítve képes elérni a lehetetlennel határos, vágyott célját!
Rocky vívódó, esendő figura – Sly ezt főleg a széria további darabjaiban tudta teljes mélységében érzékeltetni és kiaknázni! -, sztorija a Nagy Amerikai Álom tollbamondása: az egyszerű, hétköznapi ember, aki erejét megfeszítve, erőn felül teljesítve képes elérni a lehetetlennel határos, vágyott célját!
Szállj el, kismadár
Megvan a Rocky ikonikus és egyben szimbolikus jelenete, amikor a főhős a Philadelphiai Művészeti Múzeum lépcsőin rohan fel, hogy a tetején az égbe lökhesse az ökleit, miközben szól Bill Conti zseniális Gonna Fly Now című dala? Nos, a jelenet alapötlete valójában nem a Rocky-hoz, hanem Garrett Brown operatőrhöz, és az ő különleges technikai fejlesztéséhez, a steadicam-hez kötődik. A steadicam egy kamerastabilizációs rendszer, ami arra hivatott, hogy a kézikamera remegését kiküszöbölje. Korábban csak daruzással vagy kocsizással tudták megoldani a kamera döccenőmentes mozgatását felvétel közben, utóbbihoz azonban bonyolult sínrendszereket kellett építeni. Brown fejlesztésével mindez jelentősen leegyszerűsödött, s mára már alapeszközzé vált.
Rocky (Stallone) lépcsős jelenete
1976-ban viszont vadonatúj dolognak számított. Brown próbafelvételeket készített, demonstrálandó, hogy mire is képes a szerkezete, ekkor kérte meg a barátnőjét, hogy sétáljon fel s alá a múzeum lépcsőin, miközben követte őt a kamerával. A jelenetet hónapokkal később megtekintette a Rocky rendezője, John J. Advilsen is, s annyit mondott: “ezt akarom!” Az újsütetű eszközt nemcsak az ominózus jelenetben, hanem a ringben játszódó küzdelemnél is felhasználták, egészen pazar felvételeket készítve.
1976-ban három filmben is alkalmazták a steadicam-et: a Rockyn kívül a Dícsőségre ítélve és Dustin Hoffmann Maraton életre-halálra című filmjében. 1980-ban szintén ezt az eszközt használta Stanley Kubrick a Ragyogásban, amikor a nem kevésbé ikonikus szállodai folyosós jelenetet (Danny triciklijének nyomában jár a kamera) forgatta.
Helyén kezelve
A Rocky volt az első sportfilm, amelyet a Filmakadémia a legjobb film díjával tüntetett ki. Hasonló elismerésben azóta is csak Clint Eastwood Millió dolláros bébije részesült a sportfilmek terén, ami – micsoda véletlen! – szintén egy bokszfilm!
Stallone filmje konstans klasszikus! Gyárthatunk köré bármilyen ideológiát az Amerikai Álom mintájára, vagy tekinthetjük egyszerűen az emberi akaraterő diadalának, egy a lényeg: Rocky igazi szimbólum, aki kitörölhetetlenül beleírta magát nemcsak az egyetemes filmtörténetbe, hanem a nézők szívébe!
Publikálva: filmtrailer.hu
Update: A Rocky-filmeket most megtekintheted az HBOGO kínálatában!