Nem a méret a lényeg, igaz? Legalábbis ezzel áltattad eddig magad. Pedig ez válóoknak is megteszi. Mi több, ez a fajfenntartásunk záloga. Mielőtt elsápadva méricskélni kezdenéd magad, elárulom: a kicsi a nyerő!
1988-ban Alaszkában egy bálnacsalád körül befagyott a tenger, egyetlen, folyamatosan zsugorodó lékre korlátozva életterüket, ahol az éltető oxigénhez hozzá tudtak jutni. A helyi eszkimó törzs, a Greenpeace, egy olajfúrótársaság, az amerikai, Reagan-i kormányzat és a szovjetek azóta is példátlan összefogásának drámai mozzanatait mutatja be a több szálon futó, humorban gazdag, romantikus családi film, amely látvány terén sem utolsó.
Legújabb robinzonádjában Tom Hanks nem hallgatag strandröplabdával, hanem szószátyár mesterséges intelligenciával beszélget.
„Ezek vagyunk mi, akiknek a szeme előtt az ökológiai katasztrófa árnyékában is egy új autó vagy a trendibb mobiltelefon lebeg. Fogalmunk sincs, hogy mit jelent egy csepp víz a sivatagban. A biodiverzitásnak búcsút intve hamarosan mi is egy dűne tetején találjuk magunkat, egyedüli férgekként a Föld nevű homokozóban.” Ilyen lett az ősz egyik leginkább várt filmje.
Dr. Seuss klasszikusában a futurisztikus jövő mesterséges világa kel birokra a varázslatos múlt minden természetességével, hogy a fák nevében rendet tegyen a fejekben.
Ki ne álmodozott már arról, hogy távol a világ zajától, a rengeteg közepén éli meg mindennapjait? A Julia Leigh regényéből készült Az orvvadász nem feltétlenül erről szól. Willem Dafoe által játszott főhőse, bár tagadhatatlanul összhangban él a természettel, nagyon is a mai kor embere: a legmodernebb eszközökkel keresi a kihaltnak hitt tasmán tigris utolsó példányát. Azonban nem csak az ember tesz erőszakot a természeten egy egész faj kipusztítása révén – az egymásra hatás kölcsönös.