A Terminator-franchise a közeljövőbe kirándul és megváltás, ha ott is marad. Visszasírjuk (de)Cameront! Hogy a na’vi bújna belé!
Vegyes érzésekkel eltelve sétáltam ki a moziból. Igazából valami hasonlóra számítottam: CGI-orgiát egy közepes színvonalú sztori köré ágyazva. Azonban a filmes bakik megakasztották a filmélményt: fejszével átütött HK páncélzat, a saját lábát ellövő, vagy épp John Connort likvidálás helyett ide-oda dobáló, „ostobának” látszó robotok, és még sorolhatnám…
2018-ban járunk, a „világvége” után. Ez azonban nem az a megszokott kép, amire már rácsodálkozhattunk az első és a második rész kapcsán. Míg a korábbi Terminator-filmek jövőképeiben maroknyi elszánt lázadó küzd a mostani megapoliszok düledező romjai között, miközben halálos lézersugarakat okádó gépek cirkálnak ölésre készen, addig a Megváltásban hagyományos gépfegyverek ropognak, bombák robbannak, az égen emberek vezette vadászgépek repülnek.
A magyarázat egyszerű: a korábbi részek jövőképei 2029-ből származnak, itt viszont még a háború korai éveiben járunk. Még az emberek vannak túlsúlyban, a városok romjai között pedig az első kezdetleges Terminátorok bolyonganak, amelyek nem éppen csúcsmodellek, feladatuk pusztán a területőrzés, céljuk pedig a humánok likvidálása, mindegy, milyen eszközzel. Azonban még korántsem láthatunk hatalmas Terminator seregeket, nyersanyag-hiány miatt állnak a Terminator-gyárak, a HK-k elődei is ilyen anyaghiánytól gyenge páncélzattal készülnek (lásd: fejszecsapás!)
Erre a világra nyitja rá szemeit Marcus Wright (Sam Worthington), akit 15 évvel ezelőtt végeztek ki. Nem tudja, hogy kerül ide, csak bolyong a romok között, míg össze nem találkozik néhány túlélővel, ami nem várt események láncolatát indítja el: Marcuséknak menekülniük kell, útjuk során pedig a legkülönfélébb gépek támadnak rájuk.
Eközben a túlélők vezérkara egy új felfedezés révén a háború lezárására készül. A „forrófejű”, feltörekvő tiszt (tehát még korántsem az Ellenállás legendás vezetője), John Connor (Christian Bale) vállalja az új fegyver kipróbálását. A fegyver hatásosnak bizonyul, azonban feltűnik a színen Marcus, és ez mindent megváltoztat. Connor minden követ megmozgat, hogy a Skynet elleni végső csapást késleltesse.
Ha úgy tekintünk erre a filmre, mint egy újabb trilógia kezdő darabjára, akkor a bennünk fölmerülő kérdőjelek talán a jövőben értelmet nyernek. Lehetséges, hogy a Skynet nagyobb szabású tervének első állomását láthatjuk kibontakozni, ahol a cél nem az, hogy Connor vagy épp Kyle Reese elpusztuljon, hanem épp ellenkezőleg… hiszen Connor addig semmiképpen sem halhat meg, amíg vissza nem küldi a saját apját az időben, és őt nem követi egy Terminator, ami a Skynet kifejlesztéséhez vezet. Ez sok mindent megmagyarázna (kivéve az időparadoxont).
Christian Bale és Bryce Dallas Howard más filmekben már bizonyították színészi tehetségüket. A Megváltás erre nem igazán kínál lehetőséget, mi több, a Bale által megformált Connort bizony háttérbe szorítja Marcus figurája. Nem véletlenül kapja Sam Worthington azóta egyre-másra a főszerepeket, jelenleg is épp a Clash of the Titans-t (Titánok harca) forgatja, amelyben Perseusként láthatjuk. Miss Howard pedig annyira semmilyen (bár ez nem az ő hibája), hogy A falu és a Lány a vízben című filmekkel a köztudatba berobbanó színésznőnek kár volt elvállalnia ezt a szerepet (pénz beszél). Viszont jó újra látni Michael Ironside-ot, itt az Ellenállás tábornokaként („Gyerünk, emberek! Örökké akarnak élni?„).
Ez a „majd a folytatásban megmagyarázzuk” inkább a soroztokra jellemző. Az ember viszont a moziban nem egy sorozatra vált jegyet. Nagyon jó példa erre a Matrix – Újratöltve, amelyben a(z akkor még) Wachowski-fivérek az egyik legrosszabb lezárást alkalmazták. Mert elvették a nézőktől a katarzis érzését. Egy film, függetlenül attól, hogy egy széria valahányadik etapja, önmagában legyen kerek egész.
Az előzetesekben és a filmet megelőző híresztelésekben „lelőttek” egy-két csavart, értem ezalatt Marcus kilétét, illetve a filmben megjelenő T-800-ast érintő spoilereket. Óriási hiba! Az előzetes egyetlen pozitívumaként a zenéjét lehet említeni: a Nine Inch Nails együttestől The Day The Whole World Went Away című számot.
A sztorinak volt egy alternatív befejezése is: eredetileg John Connor meghalt volna, és a bőrét ráhúzták volna Marcus fémvázára. Az utolsó jelenetben pedig Connor szeme vörösen felízzik, és elpusztít mindenkit maga körül: a feleségét, az embereit és a jövőbeni apját is.
A Terminátor posztapokaliptikus jövőképe sok írót megfogott, köztük magyarokat is – lásd a Halálosztó 2029 könyvsorozatot, melyben maroknyi névtelen gerilla mindennapjait mutatják be a világvége után, a Skynet által ellenőrzött területeken. A magam részéről már vártam a jövőbe helyezett helyszínt, de a végeredményt látva savanyú a szám íze: meríthettek volna ötleteket néhány magyar Terminator-regényből is. Csak remélhetjük, hogy McG rendező nem lesz a Terminator-filmek Uwe Boll-ja, és nem kell előre rettegnünk egy fogai közt szűrt „I’be back” esetén.
Megjelent: filmstrip blog