A film egy klasszikus rablás-jelenettel indul, amely Simon, a képzőművészeti árverésvezető kellemes narrációjával kerül aláfestésre. Rövid fejtágításából megtudjuk, milyen biztonsági intézkedések vannak egy árverés körül, miközben pörgősre vágott akciójelenetekben nyomon követhetjük, milyen „egyszerű” ezeket felülbírálni. Ám azonban, ahogy az már lenni szokott, némi gikszer csúszik az akcióba, s az áhított, milliókat érő Goya festmény mégsem kerül a gengszterbanda kezébe. A „kulcs” a festményhez Simon, egészen pontosan az emlékei, amelyek a fejét ért trauma folytán meglehetősen hiányosak. Miután Franck, a bandavezér hathatós fizikai rábeszélő képessége csődöt mond, kénytelen elfogadni, hogy Simon nem szimulál. Felbérel egy hipnoterapeutát, hogy ásson le a férfi emlékeinek mélyére, azonban ez mégsem bizonyul olyan egyszerűnek, mint elsőre gondolta.