A Veszélyes vágy középpontjában három ember sajátos kapcsolata, egymásra hatása áll, amely közvetve kihatott a XX. századi gondolkodás egészére. Carl Gustav Jung, Sigmund Freud és Sabina Spielrein élete valami egészen egyedülálló módon gabalyodott össze, ahol a szakmaiság, a barátság, a szexuális tabuk és az elfojtott vágyak az évszázad legnagyobb gondolkodóit, a pszichoanalízis úttörőit hívták életre. Úgy tűnik, a mai társadalom legnagyobb rákfenéje az elfojtás, és egy jó kis anarchia kellene, ami kicsit felrázná az emberiséget, és kiforgatná sarkából a világot.
„Rossz az, ’ki rosszra gondol” – ezzel talán pont Freud értene leginkább egyet velem, s aki a beharangozó alapján valami mocskos-szaftos édeshármast vár David Cronenberg filmjétől, hát azt az illetőt bizony a jó doktor gondjaira bíznám. Mint köztudomású, Freud minden neurotikus problémát szexuális eredetre vezetett vissza, így a freudi libidó nevében minimum Ödipusz/Elektra-komplexust „olvasna rá” a nyálcsorgatóra. A Veszélyes vágy egyrészt Carl Gustav Jung és Sigmund Freud legendássá váló levelezését és mély barátságukat mutatja be, másrészt Jung heves viszonyát Spielrein kisasszonnyal, aki kezdetben a doktor páciense, később tanítványa, kollégája és szeretője lett. Egyszerre láthatjuk Jungot mint szakembert, családszerető férjet és önmagából kivetkőző, perverzióra is hajlamos szeretőt.
Túl az emberen magáról a tudományos munkájáról is képet kapunk: hogyan kerül a pszichoanalitikusok közelébe, hogyan „birkózik meg” – szigorúan áttételes értelemben – a freudi libidóval, majd merül el a spiritualizmusban, ami végül Freud-dal való szakmai párbeszédének és barátságának végét is jelenti. Fura, hogy Jung későbbi analitikus pszichológiájának főbb alapelvei Sabina Spielrein szájából hangzanak el a filmben – úgy tűnik, Jung nemcsak a nő testét, hanem a gondolatait is a magáévá tette. Spielrein nem pusztán szexpartner volt Jung számára, de szakmailag is erősen inspirálta jeles doktorunkat, mi több, együtt merültek el/alá kutatásainak tárgykörébe, együtt fedezték fel a psziché sötét oldalát.
Jung árnyék-lelkeként jelenik meg a filmben Otto Cross, a rendkívül szabad gondolkodású, könnyed erkölcsű, anarchista doktor, aki bár páciensként tűnik fel a színen, valójában Jung ösztön-énjét szimbolizálja, aki mindent kimond és megtesz, amit jó doktorunk addig még sosem mert. Tulajdonképpen Cross löki le a vágy szakadékába Jungot, akit ugyan mindig is vonzott a mélység, de nyárspolgári neveltetése miatt nem volt hajlandó megtenni az utolsó lépést. Spielrein kisasszonnyal fedezi fel, milyen mély is a… hmmm, „vágy ürege” (Freud most boldogan tapsikolna hasonlatomon!), de valahogy végig érződik, hogy Jungot a szenvedély helyett a tudásvágy, a felfedezés izgalma fűti – legalábbis kapcsolatuk elején még ezzel áltatja magát.
A színészek egytől egyik zseniálisak – Viggo Mortensen egy nézéssel, egy testtartással kényelmetlenül rá tud telepedni a nézőre Freudként, Michael Fassbender pedig szintén remek az olykor rendkívül szórakozott, ám mindenre nyílt, lelkes újító Jung szerepében. Nem véletlen, hogy Fassbender egyre-másra kapja a jobbnál-jobb szerepeket, 2011 igazán az ő éve volt (Jane Eyre, X-Men: Az elsők, A szégyentelen, A bűn hálójában, Prometheus), Mortensen pedig megérdemelten kapott Golden Globe-jelölést. Nekem még Keira Knightley is bejött, bár a legtöbb kritikus lehúzza erőltetett játéka miatt, szerintem a film eleji hisztériás alakítása, a finoman rebbenő tekintetével és a remegő szájszéllel, nagy beleélésről tett tanúbizonyságot. Vincent Cassel is ott van a topon, aki Otto Crosst alakítja – Jung és Cross értekezéseit élveztem a legjobban a filmben.
A Veszélyes vágy hihetetlenül élethűen idézi meg az 1900-as évek polgári békeéveit: a nők csipkében, földig érő szoknyában, apró napernyővel, a férfiak kalapban és sétapálcával szivarozva sétálgatnak a zöldellő parkokban, hintók hajtanak a macskakövezett utcákon, valami fantasztikus az egész miliő! A felszín alatt azonban háborognak az indulatok: szigorú antiszemita törvények vannak érvényben, amelyek közvetve befolyásolják Freud eszméinek terjedését is, hiszen zsidó orvosként nem volt épp közkedvelt akademikus körökben. Jung „árjaként” mégis felvállalja a vele való kapcsolatot, és tanítványává válik. A filmben az antiszemitizmus ugyan szóba kerül, de nem hangsúlyosan van jelen. Inkább a tudományos értekezések, Freud és Jung élvezetes szakmai párbeszédei, álomfejtései vannak túlsúlyban, amit finoman kiegészít a jellemüket árnyaló színészi játék, illetve Jung személyének emberi közelségbe hozása.
A Veszélyes vágy jól szerkesztett forgatókönyvvel bír, amit a néhol tankönyvszagú dialógusok visznek előre. A forgatókönyv feltételez az általános intelligenciától egy fokkal nagyobb „előképzettséget”, elkötelezettséget a pszichológia tárgyköre iránt, értelemszerűen feltételezve, hogy azok ülnek be a filmre, akik valamennyire képben vannak, hogy Jung és Freud miben alkottak nagyot, és tisztában vannak bizonyos pszichológiai alapfogalmakkal. Tehát aki valami pörgős thrillert vár, az felejtse el a filmet, mivel a Veszélyes vágy inkább egy lassú sodrású, főleg beszélgetésekből és levelezések narrációjából álló, életrajzi dráma. Engem egyébként erősen emlékeztet a századelőn játszódó kosztümös magyar tévéfilmekre, amelyeknél a kis költségvetés miatt erősen rágyúrtak a forgatókönyv dialógusaira. Tehát nem egy látványfilm, nincsenek nagytotálok, a CGI inkább észrevétlenül a háttér fabrikálásához kellett. A díszletek viszont fantasztikusak, különösen a villák, polgári lakások aprólékosan kidolgozott belterei tetszettek.
Ha David Cronenberg kijön egy új produkcióval, arra általában érdemes odafigyelni. A Veszélyes vágy rendezése is tökélyre csiszolt gyémántként csillog, mégis, a film valami fáradt unalomba fullad, és egy igényesen elkészített tévéfilmhez hasonlít inkább. Ráadásul az érdekes téma ellenére inkább rétegfilm, ami nem túl meglepő, ha a rendező filmográfiáját átböngésszük. Aki azonban a Meztelen ebéd vagy az Existenz elvont képsoraival a lelki szemei előtt ül be a filmre, pláne az Erőszakos múlt vagy a Gyilkos ígéretek gyönyörűen megkoreografált akciójeleneteit várja viszont a vásznon, az nagyon-nagyon messzire kerülje el, és üljön be inkább egy másik filmre.
Publikálva: filmtrailer.hu (2012. március 22)