A szabadság elcsépelt közhely, keveseknek adatik meg, hogy valóban maguk mögött hagyhassák a mindennapi mókuskereket. Egy fiatalembernek ez sikerült, ám sajátos El Caminója végéhez érkezvén pont ott találja meg az élet értelmét, ahonnan elmenekült: az embertársai közt. Jon Krakauer életrajzi regényéből Sean Penn készített filmet.
A szabadság fogalma elcsépelt közhely, keveseknek adatik meg, hogy valóban maguk mögött hagyják a mindennapi mókuskereket. Egy fiatalembernek ez sikerült, ám sajátos El Caminója végéhez érkezvén pont abban találja meg az élet értelmét, ami elől elmenekült: az embertársai között. Jon Krakauer életrajzi regényéből Sean Penn készített filmet.
Sean Penn már bizonyította, hogy nemcsak kitűnő színész, de a kamera másik oldalán, rendezőként is megállja a helyét. Ráadásul nem ez az első filmje, amelynek a forgatókönyvét is maga írja: a Menekülés az éjszakába és az Indián vér elkészítése során már kézbe vette a pennát. Legutóbbi filmje kapcsán azonban nem könnyű „alapanyaghoz” nyúlt, Jon Krakauer azonos című életrajzi regényének feldolgozásába fogott bele, amely Christopher McCandless nem mindennapi történetét mutatja be. Krakauer kiváló amerikai író és hegymászó, mellesleg maga is igazi kalandvágyó ember, aki többek közt megmászta a Mount Everestet is. Nem csoda, hogy felkarolta a McCandless-sztorit. A forgatókönyv adaptálása során Penn sok segítséget kapott magától Krakauertől is.
A film megtörtént eseményeket dolgoz fel. Egy frissen diplomázott, gazdag családi háttérű fiatalember, aki előtt fényes karrier áll, meglepő dologra szánja el magát: minden spórolt pénzét egy alapítványnak adja, hitelkártyáit kettévágja, a tárcájában lévő készpénzét elégeti, és abban a ruhában, amiben van, nekivág a nagyvilágnak. Célja legkedvesebb könyveiben olvasott és idealizált, korlátlan szabadság megtapasztalása, amelyet – úgy gondolja – csak az utolsó vadregényes tájak egyikén, Alaszkában tud megtapasztalni.
Két idősíkon fut a történet: láthatjuk egyszer McCandless megérkezését és mindennapjait Alaszkában, másrészt magát az utat, ahogyan eljutott oda. Ez a kettősség izgalmas kontrasztot teremt. Mindkét idősík ráérősen építkezve vezet el a drámai végkifejletig, főhősünk végső következtetéséhez az élet értelméről.
A szereplők rendkívüli meggyőző erővel játszanak, különösen Emile Hirsch, aki a Szüzet szüntess című filmben még nem árult el olyan lehengerlő drámai mélységeket, mint amilyeneket az Út a vadonba során felvillant. Catherine Keener szintén remekel a gyermekét „elvesztett” hippi szerepkörében. Hal Holbrookot filmbéli alakításáért a legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díjára jelölték. Kristen Stewart, a Pánikszoba kis üdvöskéje (és mostanában pechjére az Alkonyat sztárja) itt még nemcsak, hogy „játszik”, de ráadásul kitűnően énekel.
A film operatőrének, a Che Guevara: A motoros naplója című filmjéért BAFTA-díjra jelölt Eric Gautier-nek a különlegesen szép természeti képeiért most is kijárt volna egy Golden Globe (helyette a vágó Jay Cassidy-t jelölték Oscarra, amit végül nem kapott meg). A film zenéjét Eddie Wedder-nek, a Pearl Jam frontemberének köszönhetjük. Wedder első szólóalbuma a film soundtrack-je, a Guaranteed c. számért be is zsuppolta a Golden Globe-díjat.
Valamelyik fórumon párhuzamot vontak McCandless és Grizzly Man, azaz Timothy Treadwell között. Treadwell 13 éven át tanulmányozta a grizzly medvéket Alaszkában, fegyvertelenül járt-kelt köztük, velük élt. Látásmódjában sok hasonlóságot figyelhetünk meg McCandless és közte.
Nem könnyen befogadható film az Út a vadonba, de aki végigüli, annak maradandó élményben lesz része. Didaktikussága miatt lehet utálni vagy magvas gondolatai és szép képei miatt szeretni – arany középút nincs! De ne csodálkozz, ha a megtekintése után ellenállhatatlan vágyat érzel majd, hogy a szekrény mélyéről „előguberáld” a hátizsákot, és csak úgy nekivágj a nagyvilágnak!
Megjelent:saját blog