Az Utóéletek fülszövege megtévesztő: nem a háborúról vagy a halálról, hanem az életről szól. Ami a történelem árnyékában zajlik. Ha a könyv egzotikus afrikai helyszínétől eltekintünk, ez az élet semmiben sem különbözik a miénktől.
Alexander Weinstein írásai olyanok, mint a mély vízre figyelmeztető táblák a strandon: nem tiltják meg az úszást, de felhívják a figyelmet a veszélyre. Ha az ember, a technológiai fejlődés és a környezetváltozás egymásra hatásáról van szó, akkor nem lehetünk elég felelősségteljesek: mintha tojásokon lépkednénk, miközben a szerző novelláról novellára épít szép új világot a psziché ingoványos talaján.
Egy amerikai oknyomozó újságíró, Jake Adelstein bennfentesként írt memoárt Japán éjszakai életéről és alvilágáról. A történetből, amely kendőzetlenül mesél az ezredfordulós japán valóságról, az HBO készített tévésorozatot.
Az önző, gátlástalan és törtető főhős, Stan Carlisle mélyrepülése felér egy szabadeséssel a fóbiák és függőségek mélységeibe. De mit is várunk egy olyan embertől (vagy szörnytől?), aki tudja, hiszi, sőt, vallja, hogy az emberi természet kulcsa a félelem? Nem csoda, hogy a lélek sötét oldalán otthonosan mozgó filmest, Guillermo del Torót is megihlette.
Két egykori jóbarát lehetetlen helyzetbe sodródik, miközben rájuk nehezedik a történelem: akaratukon kívül válnak kémekké egy ellenséges országban, ahol a világ sorsáról döntenek. Háború vagy béke? A válasz korántsem olyan egyértelmű.
J.D. Barker saját meghatározása szerint irodalmi popcornt ír, és nincs is ezzel semmi baj. Új regénye, A hívás sem tör szépirodalmi magasságokba, ennek ellenére társadalmi üzenete mégis van: a média felelősségvállalásáért emel szót.
Robert Dugoni thrilleríró itthon még korántsem örvend akkora népszerűségnek, mint a világ többi részén, de talán a A nyolcadik nővér tesz róla, hogy ez másként legyen. Új regényében a haza válik árulóvá.
„Ezek vagyunk mi, akiknek a szeme előtt az ökológiai katasztrófa árnyékában is egy új autó vagy a trendibb mobiltelefon lebeg. Fogalmunk sincs, hogy mit jelent egy csepp víz a sivatagban. A biodiverzitásnak búcsút intve hamarosan mi is egy dűne tetején találjuk magunkat, egyedüli férgekként a Föld nevű homokozóban.” Ilyen lett az ősz egyik leginkább várt filmje.
Áldás és átok – ilyen volt Leiának lenni belülről.
Két francia nemes úr esett egymásnak a bosszú és a becsület nevében királyi külsőségek közepette az 1300-as évek végén, miközben lángokban állt az ország. Küzdelmük épp a lényeget takarta ki: egy nő becsületén esett foltot. Eric Jager történelmi könyvéből Ridley Scott készített nagyszabású mozifilmet.