„Derék” pandánk, Po immár negyedik alkalommal csábít kicsiket és nagyokat a mozik sötétjébe, hogy az állatmesék klasszikus műfaji hagyományait követve ne csak szórakoztasson, hanem tanítson is. De vajon milyen mondanivaló akad még a küzdősportban „penge”, a mindennapokat viszont kihívásként megélő, csetlő-botló medvénk tarsolyában?
Az azonos című videójáték adaptációjának nem tesz jót, hogy mindenki kegyeit keresi: hol felnőttesen komoly, hol tipikus tini-horror, a végére azonban csak két szék közt találja magát (és vele együtt mi, nézők is). Belépőnek a horror műfajába, és fan service-ként viszont közel tökéletes.
Nick Fury leharcolt karaktere egy meglepően földhözragadt, hidegháborús kémthrillerben tér vissza a Földre (és vele a köztudatba), hogy beleverje a bevándorlás és a honfoglalás közti különbséget a kőkemény kobakokba.
Pimaszak, szófogadatlanok és lepattan minden a páncéljukról: naná, hogy a tinikről van szó, akiknek még különösebben szuperhősnek sem kell lenniük, hogy visszafeleseljenek a világnak.
Nosztalgiavasút, ahol nem a menetszél csal könnyeket a szemünkbe.
Bár a Creedben nem Rocky osztja a pofonokat, kétség sem férhet hozzá, hogy ízig-vérig Rocky-film. Magam sem hittem volna, hogy Sylvester Stallone-t Rocky szerepéért valaha még egyszer Oscar-díjra fogják jelölni, de ezért a kiforrott alakításáért bizony kijár neki minden tisztelet.
Emlékszel, amikor a Die Hard-franchise nálunk állt bele a földbe?
Mi lett volna, ha a Transformers-filmek rendes történetet kapnak, infantilis karakterek helyett legalább egy épkézlábat, és a forma helyett nagyobb teret a tartalom? Voilá!
