Soha ilyen aktualitása nem volt még filmtémának kis hazánkban, mint amilyen David O. Russell drámai vígjátékáé, még ha kívül is esik az ákosi princípiumok határmezsgyéjén. A Joy a mai Magyarországon elvárt női szerepek sárba tiprását hirdeti. S milyen jól teszi!
Mi van, ha tehetséges a gyerek? Mi lesz a zsenikkel? Van középút? Egy remek film; A tehetség – és ami mögötte van.
Jeff Nichols filmjében megkapó apa-fia kapcsolat kerül bemutatásra, a tudományos-fantasztikum témakörébe ágyazva, a thriller eszközeivel megfűszerezve. Vár ránk egy más világ! De odáig még hosszú út vezet!
Mindenki olyan átkozottul egyedül van…
Damien Chazelle író-rendezőnek már a Whiplashsel sikerült zseniálisan ötvöznie a sportfilmek drámáját és feszültségét a zenés filmmel, a Kaliforniai álommal egyenesen filmtörténelmet írt: megreformálta a musical avítt és sokak számára idegen zsánerét, és – nem vicc! – új műfajt teremtett: nevezhetnénk mondjuk lalalának?
A Rossz anyák folytatásából kiderül, hogy az alma nem esik messze a fájától! A Másnaposok írópárosa már megint az anyák szoknyája alá bújik.
Kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek, miért az anyák lennének ez alól kivételek?
A Mátrix – Feltámadások zavarba ejtő alkotás: egyrészt baromi szórakoztató, másrészt a moziból kifelé jövet is azon töri a fejét az ember: ezt most miért kellett? Ez az ellentmondásosság megosztó produkcióvá teszi a nézők szemében a leghosszabb Mátrix-filmet, ugyanakkor amint fölcsendül a mozi sötétjében a klasszikus zenei főtémája, menetrendszerűen érkezik a lúdbőr és vele a bizonytalanság: ez most a valóság?
Filmszínész vagy rockzenész? Az átváltozóművész Jared Leto ötven éve bizonyítja, hogy a kettő együtt tökéletesen kiegészíti egymást.
Úri szabó is elszabhatja: ilyenkor nincs mese, marad a konfekció vagy, ahogy Hofi mondaná, szabhatjuk.