Ha nincs, aki a segítségedre siet, hát mentsd meg magad! A „magányos nő” NEM az „áldozat” szinonimája. A főszerepet játszó Kaitlyn Dever pedig nem gyenge: sem színésznőként, sem leleményes túlélőként. Ötödik típusú találkozások, ahol az ember helyett az idegenek húzzák a rövidebbet.
Nosztalgiavasút, ahol nem a menetszél csal könnyeket a szemünkbe.
Mi lett volna, ha a Transformers-filmek rendes történetet kapnak, infantilis karakterek helyett legalább egy épkézlábat, és a forma helyett nagyobb teret a tartalom? Voilá!
A „modern tudományos-fantasztikus filmek ősatyja”, ami megkerülhetetlen filmtörténeti mérföldkő is egyben: nemcsak a korát jelentős mértékben meghaladó technikai megvalósítás miatt, hanem azért, mert az utolsó képkockáig átitatja Stanley Kubrick művészi kvintesszenciája – igen, ez Kubrick és Arthur C. Clarke közös „szerelemgyereke”, a 2001: Űrodüsszeia!
A Tűnj el! és a Mi író-rendezője ismét könyékig vájkál a fóbiáinkban, azt üzenve: ne nézz fel!
Na ezt sem gondoltuk volna, hogy pont a hamvába holt Predator-szériának köszönhetően fog újabb karakán taggal bővülni a Disney-hercegnők sora!
Alexander Weinstein írásai olyanok, mint a mély vízre figyelmeztető táblák a strandon: nem tiltják meg az úszást, de felhívják a figyelmet a veszélyre. Ha az ember, a technológiai fejlődés és a környezetváltozás egymásra hatásáról van szó, akkor nem lehetünk elég felelősségteljesek: mintha tojásokon lépkednénk, miközben a szerző novelláról novellára épít szép új világot a psziché ingoványos talaján.
Az ember mellett újabb csúcsragadozó kártevővel népesül be a bolygónk, amely végre valóban kiérdemli a címszerepet: Jurassic World.
Tényleg képtelenek vagyunk megváltozni? A Netflix tévésorozata, a Love, Death & Robots új évada szerint lélekszakadva rohanunk bele a saját végzetünkbe. Nem tud ebben visszafogni bennünket sem technológiai fejlődés, sem harmadik típusú találkozás, de még a múltbéli tapasztalataink sem.
