Az IMAX Digital a Marsig repíti anyát

Az Anyát a Marsra! premierje egybe esett az IMAX digitális átállásával. Az új mozitechnológiának van jövője, anyának nincs.

Az Anyát a Marsra! filmmel debütál az új IMAX Digital technológia is a magyar mozikban. A Magyarországon kizárólagos IMAX jogokkal rendelkező Cinema City új vetítőrendszert állított üzembe, mely a hagyományos, elsősorban mechanikus részekből álló IMAX-projector helyett egy új, elektronikával megtűzdelt vetítőt alkalmaz, amelynél filmtekercsek helyett már hordozható vinyóról „forog” a film. Az új „vetítőgép” még egyéb technikai újdonságokat is tartalmaz, amelynek eredményeképp a korábbi hagyományos IMAX vetítéseken tapasztaltnál még tökéletesebb képminőség érhető el a 18×24 méteres vásznon. Az újonnan alkalmazott technológiai eljárással elsőként egy anyát juttatnak el a rendkívül kietlen vörös bolygóra.

Anyat A Marsra1
Na, öcsém, ezt nevezem én IMAX élménynek! Búcsúzz el anyádtól!

Mindig vegyes érzésekkel ülök be az Aréna IMAX termébe. Tiszteletet parancsolóan magasodik az ember fölé a hatalmas fehér vászon, és a magamfajta egyszerű filmrajongó szinte vallásos rajongással, de félve tekint föl erre a hatalmas virtuális ablakra, ami egy olyan világra nyílik, ahol bármi megtörténhet. Példának okáért egy anyát rabolnak el a marslakók, hogy nevelési irányelveit kiszippantsák belőle. A terem elsötétedik, a csend tovább sűrűsödik – alapból kevesen ülünk benn, a terem közepén, apró szigetként az ülések tengerében -, míg a vászon ki nem világosodik, a szemüvegek az orrnyergekre nem kerülnek, s indul a visszaszámlálás – a számokat szinte meg tudnám érinteni, ha kinyújtanám feléjük a kezem -, s aztán beszippant a 3D-s csoda. Igen, egyértelműen ez a mozi jövője, ezért érdemes manapság már jegyet váltani, ez az az élmény, amit – a tudomány jelen állása szerint – otthon semmiképp nem kapsz meg (kezdetleges 3D-s tévék ide vagy analgyph szemüvegek oda).

Simon Wells rendező, aki korábban a Balto és az Egyiptom hercege révén már rendezett rajzfilmeket, illetve a 2002-es Az időgép kapcsán a sci-fi területére is tett kirándulást (Simon az eredeti történet írójának, H.G. Wellsnek a leszármazottja, így a film sikere mondhatni családban maradt), most a két műfaj határait összemosva alkotta meg az Anyát a Marsra.

A film csöppet megütköző címe senkit se riasszon el! Egyáltalán nem szimpla animált gyerekfilmről van szó, sőt, jelen sorok írója kissé zavarban érzi magát, hogy valójában kiknek is ajánlja ezt az alkotást. Ugyanis a gyerekeknek kicsit felnőttes, a felnőtteknek egy picit gyerekes. És hát arany középút nincs.

Kezdjük a film előnyeivel! Tulajdonképpen erre egy dolgot tudok említeni: 3D. Gyönyörűen van animálva az egész, néhol a Final Fantasy – A harc szelleme jutott eszembe (ami már egy 10 éves film, úgyhogy lehet, mégsem annyira pozitív hozzá hasonlítani?!), különösen tetszettek a szereplők bőrhibái, anyajegyei, tehát a részletek kidolgozottsága. A filmet Zemeckis Image Movers nevű stúdiója készítette, amely a Polar Expresszért, a Beowulfért és a nemrég nagy sikerrel játszott Jim Carrey-féle Karácsonyi énekért is felelt. Korábbi filmjeiknél alkalmazott technikával dolgoztak, amit Cameron az Avatarnál is használt, vagyis a színészekkel eljátszották a történetet, miközben érzékelők figyelték és rögzítették az arcmozgásaikat, mozdulataikat. Ettől az animált figurák gesztusai és mimikája rendkívül élethűre sikerült, sőt, ahogy például a Karácsonyi énekben Carrey animált arca, itt is felismerhetőek a figurákon a hangjukat adó színészek vonásai. Ha megvárjátok a film végi stáblistát, mellette rövid werkfilmet láthattok, hogyan készült a produkció.

Anyat A Marsra2
Egy matriarchális társadalom díszpi... pije

Berkeley Breathed könyvéből készült mozi meglehetősen fura, sőt, rémisztő képet fest a marsi szocializációról: a nőuralmon alapuló marsi társadalom a férfiegyedeket a Taigetosz mélységeibe űzi, és csak a nőnemű egyedeket tartja meg, akiket nagyon szigorú elvek alapján a teljes engedelmességre nevelnek. Orwell 1984-ére hajazó világ ez, ahol minden szürke, mindenki egyforma, ahol a kitűnni vágyás bűn. A marsi hölgyekre jellemző a nőneműség kihangsúlyozása, az extrém széles csípő, ami az erősen passzentos nadrágba bújtatva kissé zavarba hozhatja a férfinézőket. Különösen Ki mozgathatja meg a csemetéjükkel a filmre beülő apukák belső nyugalmát, a kissé renitens marsi lány, hisz a megdöbbentően nőies vonalakhoz hatalmas, meleg szemeket kreáltak a készítők, ami révén az eszményi nő ideálképe bontakozik ki a méretes vásznon. A mese legszerethetőbb és legszórakoztatóbb karaktere azonban a túlsúlyos, a magánytól kissé hibbant, ezermester Gribble lett, aki főhősünkhöz, Milóhoz hasonlóan került a Mars bolygóra.

A Walt Disney sémának megfelelően a Mars bolygóra tévedt, édesanyját kereső kisfiú a marsi társadalmat alapjaiban formálja át, ám amíg odáig eljutunk, rengeteg mókás és izgalmas kalandot élünk át. A Csodacsibe vagy a Szörnyek az űrlények ellen űrlényes sztorijaihoz képest ennek a filmnek a forgatókönyve nekem jobban bejött, gördülékenyebb, viszont sokkal kiszámíthatóbb is lett. A tanulságok kissé szájbarágós tálalása a Disney filmek sajátossága, ez ellen kár zúgolódnunk. Ám van a történetben néhány ragyogóan kivitelezett csavar, ami nekem felnőttfejjel nagyon bejött, egy lurkónak viszont rémisztő lehet (például: Milo megbotlása az űrhajóhoz menet). A film több helyen is hangsúlyozza az anya elvesztését, sőt, halálát is, ami szintén nem egy gyermekbarát megoldás. Szóval úgy érzem, hogy az alkotók itt-ott túlmentek bizonyos határon, ami révén nehéz belőni egy korhatárt, kik számára ajánlható nyugodt szívvel az Anyát a Marsra.

Anyat A Marsra3
Így készült: a pixelek mögött - Seth Green (Milo) és Elisabeth Harnois (Ki)

Hezitálok attól, hogy azt írjam, jó film született. Az elmúlt napokban azon törtem a fejem, hogy vajon 3D nélkül is élvezhető lett volna számomra a film. Hajlok arra, hogy nem. De ez majd a DVD megjelenésekor eldől, ha érzek magamban annyi erőt, hogy az unokaöcsikéim gyűrűjében letelepedve a képernyő elé újra végigizguljam Milo marsi kalandjait. Egy biztos: ebből a filmből nem fog folytatás készülni. Remélem.

A film olyan, amilyen, de a mögötte álló technika lenyűgöző! Ezért külön is kifejezném köszönetemet a Cinema City-nek, hogy a film vetítése után beengedtek a „kulisszák” mögé, és bejárhattuk a gépházat, valamint az IMAX Corporation supervisor-ának, hogy a sajtóvetítés alkalmával rövid fejtágítást tartott nekünk az új IMAX Digital előnyeiről.

Publikálva: filmtrailer.hu