A zombifilmek, amelyek jellemzően a ’80-as években élték nagy reneszánszukat, az elmúlt időszakban újra virágzásnak indultak. Az alkotók igyekeztek új oldalról megközelíteni a témát, így érve el némi vérfrissítést, ami – zombikról lévén szó – jelentős képzavart hordoz magában. Mindenesetre tobzódhatunk az eredetit átértelmező remake-ekben (Holtak hajnala, Evil Dead), kézikamerás verziókban (REC, Holtak naplója), láthatunk sajátos humorú horrorpariódiát (Zombieland) és drámai hangvételű sorozatot (The Walking Dead), míg a nyáron aktuális Z világháború a látvánnyal igyekszik minket meghódítani. Az Eleven testek esetében a romantika az, amivel meglepően újszerű megközelítést alkalmaznak, s ha túllendülünk a nekrofília első sokkján, valamint a félreértelmezett Alkonyat-párhuzam unalmas recitálásán, egy, az önirónikus humorával lefegyverzően szórakoztató horror-vígjátékot tehetünk magunkévá.
Isaac Marion valószínűleg maga sem gondolta volna, hogy hét oldalas online novellája, melynek az I Am a Zombie Filled With Love címet adta, cunamiként söpör majd végig a kibertér végtelen adat-óceánjában. A hatalmas népszerűség arra sarkallta, hogy novelláját terjedelmesebb regényméretűvé bővítse, és napvilágot látott a Warm Bodies, ami magyarul Eleven testek címmel jelent meg. Nem sok kellett ahhoz, hogy a nem mindennapi love story-ra Hollywood is felfigyeljen, az viszont valóban az egymást követő véletlenek szerencsés összejátszásának (vagy valami felsőbb hatalomnak?) köszönhető, hogy a regény Jonathan Levine kezébe került. Levine a Fifti-fifti esetében már bizonyította, hogy milyen hatásosan képes rávilágítani a komoly témák humoros oldalára, s így keresve sem találhattak volna jobb embert nála az Eleven testek adaptálására. Levine serényen fogott hozzá az új zombikalandnak: a regény alapján megírta a film forgatókönyvét és kibérelte magának a rendezői széket is.
A film sztorija tulajdonképpen egy laza Rómeó és Júlia-átirat (ha már nyúlunk, hát tegyük a legjobbtól!), egy bájosan naív, horrorba oltott mese, ami a mindent – természetesen a halált is – legyőző szeretet erejéről szól. Ami mégis egyedivé teszi, az az ironikus, szarkasztikus humor – ami Levine korábbi filmjét, a Fifti-fifti-t is jellemezte – és a remekül megfestett, sötéten realisztikus hangulat. A film történéseit R, a zombi narrálja, s mivel még közel hasonlót sem élhettünk eddig meg a vásznon, a képernyőn vagy a nyomtatott papíron, így meglehetősen egyedi ízt kölcsönöz a produktumnak. R gyűjtögető kóválygásai közepette botlik bele Julie-ba, s először rövid (?) élőhalott életében – szó szerint – megmozdul valami a szívében. Megmenti a lányt agyzabáló társaitól, ami különös események láncolatát indítja el: valóságos kis forradalom robban ki az élőhalott társadalomban, ami az emberekkel való végső konfrontálódáshoz vezet.
Nicholas Hoult anno kevésbé jött be Indiana Jones gúnyába bújt parasztgyerekként Az óriásölőben, viszont most klasszisokkal jobb zombiként. Tényleg jól áll neki a szerep, a bávatag zombi arcon a legkisebb izomrendülés is érzelmekről regél – sokat nőtt a szememben korábbi harmatgyenge akciósztár szerepköre óta. Az pedig teljesen érthető, hogy hormontúltengést idéz elő nála Teresa Palmer, aki teljes természetességgel hozza az átlagosságában is gyönyörű leányzót. Ráadásul mindkettőjüknek sikerült ráhangolódnia a Marion-Levine-féle gyilkos humorra. John Malkovich ezúttal húzónévként van jelen: ő formálja meg Julie édesapját és egyben a megmaradt emberiség vezérét. Vászonideje jórészt kimerül az aggódó apa figurájában.
A film vizuális effektjei átlagosnak mondhatók, a Csontik megrajzolása és mozgása a korrekt kategóriába sorolható, a film díszletei és a környezet kialakítása pedig egészen jól sikerült. Minden szempontból ígéretes produkciónak indul az Eleven testek, kár, hogy csak néhány területen teljesít végül. Az azonban biztos, hogy Levine ismét egy szórakoztató vígjátékot hozott össze, s végül is mi a cél, ha nem ez? A romantikus zombifilm két és fél hónap alatt az Egyesült Államokban közel a kétszeresét, világviszonylatban pedig majd’ a négyszeresét hozta be a költségeinek, ami határozottan szép eredmény. Úgy tűnik, hogy a népeket még mindig érdekli a Rómeó és Júlia klasszikus szerelmi története, még ha csak oszladozó formában válhatnak is rá jegyet.
Publikálva: filmtrailer.hu