„Amit meg kell értenie a Guccikkal kapcsolatban, hogy teljesen őrültek, hihetetlenül manipulatívak és nem túl okosak. Muszáj, hogy ők irányítsanak, de amint megszerzik, amit akarnak, tönkre is teszik! Pusztító fajták, ez ilyen egyszerű!”, sommázza a véleményét Paolo Gucci neje, Jenny Garwood a Sara Gay Forden által írt A Gucci-ház című könyvben, amely Ridley Scott filmjét ihlette. Jenny ebben a három mondatban tulajdonképpen nagyszerűen össze is foglalja Scott produkciójának lényegét.
A négy Oscar-díjra jelölt rendező, Ridley Scott korábbi filmjével, A világ összes pénzével bizonyította, hogy milyen jó érzékkel nyúl hozzá a felső tízezer botrányaihoz. A világ leggazdagabb emberének sztorija, aki nem volt hajlandó váltságdíjat fizetni az unokájáért, eltörpülni látszik az olasz luxus divatmárkát, a Guccit alapító család viszályokkal, árulással és gyilkossággal átszőtt története mellett. A Gucci-ház egyben bepillantást enged a divatvilág csillogó felszíne alá, ahol az emberi gyarlóság és kicsinyesség mellett meglepő üresség rejtőzik.
Ridley Scott filmje a családi divatbirodalom hanyatlásáról és bukásáról szól.
Középpontjában egy nő áll, aki még csak nem is Gucci. Patrizia Reggiani a megmentője lehetett volna a családi vállalkozásnak, ha másképp alakulnak a dolgok. Így viszont ő verte bele az utolsó szöget a koporsóba. Méghozzá szó szerint. Patrizia szerepében Lady Gaga bizonyítja, hogy a Csillag születikért kapott Oscar-díj nem csak múló fellángolás. Az olasz felmenőkkel bíró színésznő rendkívül otthonosan mozog a temperamentumos Patrizia szerepében, aki nagyravágyásában kiveti a hálóját egy megszeppent és visszahúzódó fiatalemberre. A férfi neve önmagáért beszél. Gucci.
