Fél évszázad. Ennyi van Matthew McConaughey háta mögött. Ötven év mindenki mást is számvetésre késztet. Önvizsgálatra. A Zöldlámpa McConaughey tükre: benyomásai és pillanatképei egy intuitív módon megélt életnek. Mellébeszélés, tabuk és titkok nélkül. Azoknak nincs helye e kötet lapjain, torzítanák a tükröt. Csak az ember van, a konok texasi, aki megy a saját feje után. Néha falakba ütközik. Olykor elhasal, akkor is elszántan halad előre: mindig övé a zöldhullám.
Matthew McConaughey önéletrajzi kötete olyan, mintha mellé ülnénk valami útszéli fogadó vagy autóskemping söntésében, és ő ránk villantva ellenállhatatlan zsiványmosolyát anekdotákba merülne az életéről. Még a sörhabos kocsmafilozófia is helyet kap papírcetlikre firkált életvezetési tanácsok formájában. A színész mellett szól, hogy esze ágában sincs ezeket a nagy tanulságokat lenyomni a torkunkon. Inkább az események felcímkézésére szolgálnak. Alighanem így teszi helyre magában a dolgokat.
Sose fél gőzzel
E kötet apropója pont akkor született, amikor a népszerű színész életének egy újabb újrakalibrálási állomásához érkezett. Amikor az ember újraértelmezi a miérteket és a hogyanokat önmaga számára, finomhangolva az elérendő célt. Sikeres karrierrel, biztos egzisztenciával és szerető családdal a hátunk mögött is van vesztenivalónk: saját magunk.
Az élet nagy pillanatait az ember stresszhelyzetként megélve olykor önmaga ellen fordul: begörcsöl, feszeng, azt kívánva, bárcsak már túl lenne rajta, mindegy, milyen áron. „A saját pillanatunk szemlélői leszünk, mert hagyjuk, hogy túlnőjön rajtunk”: „a kimenetelre koncentrálunk a tevékenység helyett, és elszalasztjuk a tett megtételét.” Ismerős? A megoldás McConaughey szerint a pillanat megélése: ne a célra koncentráljunk, hanem igenis merjünk benne lenni a folyamatban. Ne húzz tetőt a magadba vetett hitedre! „Mert a tető emberi találmány”!
McConaughey azt vette észre, hogy jobban megéli magát a különböző filmes szerepeiben, mint a valóságban; a karakterek és a filmek fontosabbá váltak, mint ő maga vagy a saját élete. A mérleg nyelve átbillent, úgyhogy ideje „elkapni a hőst”, és „a kedvenc karakteremet élni, a saját forgatókönyvemet írni, az életemet tenni a kedvenc filmemmé”.
Az egész visszavezethető az atyai jótanácshoz, amely rendre tovább lendítette élete keresztútjain: „Ne fél gőzzel csináld!” És Matthew mindig beleadott apait-anyait. Ez vezette, amikor 82 kilóról lefogyott 61-re, hogy elmondhassa az AIDS-beteg Ron Woodroof történetét a Mielőtt meghaltamban, amelyért Oscar-díjat kapott. Ez vitte Afrikába, Dél-Amerikába és Európába, amikor egy hátizsákkal nekivágva a nagyvilágnak maga mögött hagyta a fojtogató népszerűséget és a talmi csillogást, hogy újra megtalálja önmagát. És ez vezérelte az apaság szerepkörében, hogy a családdal kiteljesítse az életét. Fél gőzzel bele se kezdj semmibe! Add át magad, érezd át, és minden lámpa zöldre vált!
A Bárhol, bármit, bármikor című romantikus vígjáték forgatásán McConaughey a többiekkel ellentétben nem szállodában lakott, hanem egy nemzeti park szélén bérelt egy vályogkalyibát, amelyhez még egy szobalány is tartozott. Egyik nap egy barátja vendégeskedett nála, és a színész büszkén eldicsekedett, hogy takarítanak, mosnak, főznek rá, sőt, még a farmerját is kivasalják. Mire a barátja visszakérdezett, hogy valóban akarja-e, hogy a farmerját is kivasalják.
„Még sosem vasaltam ki a farmeromat.
Még sosem vasaltattam ki senkivel a farmeromat.
Még sosem jutott eszembe megkérdezni magamtól, akarom-e kivasaltatni a farmeromat, mert életemben először kivasaltathattam.
Mivel az eddig fel sem merült fényűző lehetőségből valóság lett, hogyne akartam volna kivasaltatni.
Vagy nem?
Hát, igazából nem.
„amikor MEGTEHETED, kérdezd meg magadtól, hogy AKAROD-E, mielőtt megteszed”
A „nem kell” városában
Los Angelesbe érve az első dolog, amit meg kellett tanulnia az embernek, az a hollywoodi életérzés. „Ez a város kiszagolja azt, akiben benne van a kell, és véged van. Menj el, és csak akkor gyere vissza, ha már nincs benned a kell!”, tanácsolta neki barátja, Don Phillips producer, akinek élete első filmszerepét köszönhette a Tökéletlen időkben. McConaughey karrierje, talán épp e nem mindennapi tipp miatt, valahogy magától értetődően alakult, mintha az ezoterikus Richard Bach mondta volna tollba: rögtön a legnagyobbakkal (Richard Linklater, Whoopi Goldberg, Drew Barrymore, Steven Spielberg) dolgozhatott együtt, legfeljebb egy-egy szerepért kellett ölre mennie. Így volt ez a Ha ölni kell című, John Grisham-klasszikusból készült tárgyalótermi drámával is, amelyben egy kisebb mellékszerep helyett sikerült megcsípnie a főszerepet, és ezzel a valódi hírnevet.
