Két éve a Netflix Házassági története mutatta be rendkívül szemléletesen, hogy milyen egy se veled, se nélküled kapcsolat, amelyet elér a válás, most az HBO elevenítette fel a témában Ignmar Bergman feledhetetlen klasszikusát. A Jelenetek egy házasságból modernizált változatát a Terápia, A viszony és A mi fiaink alkotója, Hagai Levi adaptálta. Az új verzió úgy válik kultikussá, hogy egyszerre idézi meg az eredetit, és közelíti meg újszerűen a válás témáját.
1973-ban Ingmar Bergman tévétörténelmet írt. Nemcsak azzal, hogy a svéd lakosság felét leültette a televízió képernyője elé, melynek következtében – a fáma szerint – jelentősen megugrott a válások száma, hanem mert a Jelenetek egy házasságból című drámájában szétcincálta a kor idealizált társadalmi intézményét, a családi élet alapját: a házasságot. Szinte pszichoanalitikus részletességgel esett neki, és szálazta szét minisorozatában ezt az idővel egyre inkább kirojtosodó emberi köteléket, amelynek mélyén éppúgy helyet kap az egzisztencializmus, mint a nemek közti feloldhatatlan ellentét. Bergmannál a házasság csak és kizárólag kudarccal végződhet, mert hősei hiába hazudnak, hallgatnak jóhiszeműen vagy épp kíméletlenül őszinték egymáshoz, mindenhogyan megsebzik a másikat. A Jelenetek egy házasságból ezt az érzelmi „tiki-takit” festi föl nagyszerűen: a nő és a férfi magatehetetlen vonzódását egymáshoz, akik képtelenek az együttélésre. Az író-rendező házassági manifesztumát az élet írta helyette: Bergman öt házas-, és két élettársat „fogyasztott el” közel kilenc évtized alatt.
Lassan fél évszázad telt el a premier óta – számos országban sikerrel mutatták be, több díjat bezsebelt, és mind a mai napig játsszák a darabot a színházak -, ami alatt nagyot változott a világ, vele együtt pedig a házasság és a válás megítélése, hogy a nemi szerepekről már ne is beszéljünk! Ingmar Bergman fia, Daniel – aki apja nyomdokain maga is filmes „reneszánsz ember” (író, rendező, operatőr, vágó és producer) – kíváncsivá vált, hogy
vajon mennyiben tér el a mai modern társadalom házasságról alkotott képe az édesapja kultikus korlenyomatától, illetve a hasonló dramaturgia milyen viszonyrendszerekbe kényszerít bele egy mai házaspárt.
Miután látta a mesterien építkező Terápia című tévésorozatot – amelynek magyar változatában Mácsai Pál pszichológusként merül diskurzusba klientúrájával -, a sorozat atyját, Hagai Levit kérte föl, hogy modernizálja apja eredetijét.
A showrunner először megrettent a feladat nagyságától: Bergman klasszikusa indította el a pályáján, és hozzányúlni egy ilyen időtálló alkotáshoz bizony könnyen magában hordozhatja a bukást. Nyolc évig próbált fogást találni rajta, eközben számos más produkción is dolgozott (többek közt A viszonyon és A mi fiainkon), de újra és újra magához vonzotta a Jelenetek egy házasságból. Végül megszületett az ötlet, amely trivialitásában is nagyszerű, ráadásul jól tükrözi korunkat: a szerepcsere.
Bergman tradicionális házaspárja ma már nem állná meg a helyét: Johan szinte visszatetszően soviniszta, Marianne pedig, bár munkájából kifolyólag ott bujkál benne a feminista attitűd, gyenge jellem.
Levi hirtelen ötlettől vezérelve felcserélte a nemi szerepeket, miközben a dramaturgiát változatlanul hagyta.
