A Rossz anyák folytatásából kiderül, hogy az alma nem esik messze a fájától! A Másnaposok írópárosa már megint az anyák szoknyája alá bújik.
2016 nyarán zajos sikerrel robbantak be a köztudatba a Rossz anyák: egy régóta a felszín alatt lappangó érzés tört utat magának, kieresztve a felgyülemlett gőzt, frusztrációt és – igen-igen-igen-IGEN! – életigenlést, amelyek kényszerű elfojtásra kerülnek a szopi párnák, szaros pelenkák és a szülés utáni depresszió hullámai alatt. A sok alpári pasis vígjáték után megszületett végre a női, avagy – menjünk csak messzebb – az anyás verzió, amely úgy hasít mosolyt az arcokra, ahogy a terhesség sokadik hónapja striát a kerekded kismama pocakra. Különösebben az sem számított a nagyérdeműnek, hogy két fickó tolmácsolásában láthatjuk az anyaság árnyoldalait; de kit érdekel a hitelesség, ha végre felszabadultan lehet nevetni, mivel – hellyel-közzel – magunkra ismerünk a vásznon? “Nekünk és rólunk szól, punktum!” Ezen nincs is mit elvitatni a világteremtőktől. Nekik is kijár időnként egy kis, önfeledten bűnös szórakozás!
Még csak fel sem merült kérdésként, hogy legyen-e folytatás! Rohamléptekkel elkészült a második etap, amelyben az alkotók a karácsonyt helyezik a középpontba, minden nyűgével és persze édességével egyetemben, tegyük hozzá, nem alaptalanul: mifelénk is komoly megterhelést ró az ünnepi készülődés (takarítás, díszítés, terítés, sütés-főzés, vendégvárás) a fehérnépre, hát még a tengerentúlon, ahol a Rossz anyák-duológia statisztikája szerint háromból kettő csonka család, a gyerekeit egyedül nevelő, elvált anyával a középpontban. Ám a Lucas-Moore páros megérezhette, hogy egy ünnep, járjon bármily hosszadalmas előkészülettel is, önmagában kevés; megidézte hát a karácsony szellemeit a nagyanyák személyében. Az anya-lánya kapcsolat meg-megfeszülő cérnaszál a hurrikánként tomboló szélben az elaknásított családi senkiföldje fölött. Bizony, nehezen fér meg – hosszabb ideig! – két dudás egy csárdában. A jó anya-lánya viszony alapja egy élettereken átívelő fal, ideális esetben a kínaiakéhoz hasonló méretekben. Nem keresztben. Hosszában.
A kezdés a Másnaposok klasszikus keretes nyitányát idézi: a feszültséget ismét a történet “honnan-hová” íve teremti meg, ám a darabokra tört karácsonyi dekoráció, bármily istentelennek hat, az én lelkemben kevés vizet zavar, de még a képbe abszurdan becsámborgó teve sem tud egy tigris és egy zsiráf után igazán meglepni. Ezek után szembesülünk az anyák rejtett tartalékait felemésztő karácsonyi vesszőfutás maratoni kínjaival, amelyek kapcsán hőseinknél, az előző részből megismert Amy-nél, Kikinél és Carlánál hamar elfogy a cérna, és bekövetkezik a rövidzárlat. Mrs. Hyde-dá átlényegülve elszabadítják a poklot a helyi plázában, amelyet mi a széria védjegyévé váló belassításokkal követhetünk végig. Azonban míg az első rész legjobb, önfeledt és improvizált jeleneteit sikerült így megmutatni, most ezek kínosan hatnak: nehéz elhinni, hogy egy anyuka életének netovábbja a piros jelmezbe öltözött kisnyugdíjasnak grátisz adott öltánc.
Ezt követően kerülnek képbe az anyukák anyukái, és kezdetét veszi a családi cicaharc! Amy édesanyját Christine Baranski játssza, aki az Agymenők óta képtelen kikecmeregni Leonard pszichiáter anyjának szerepéből. Jól is áll neki a karót nyelt, maximalista úrihölgy figurája, aki bájosan lekezelő modorban töri le a szarvait az első részben alfahímként felvonuló Jesus José Jesse fejéről. Kiki anyukáját Cheryl Hines alakítja, akit úgy kell elképzelni, mintha Kikit a 10. hatványra emelnénk. Viccet félre, a szőke csaj csaknem normálisnak tűnik az édesanyja mellett. Infantilisan túltolt, rendkívül idegesítő karakterre sikeredett, aki ugyanakkor pontos képet nyújt a gyerekének teret adni képtelen lányos anyukáról. Az ő tökéletes ellentéte Carla anyja, akit a nagyszerű Susan Sarandon személyesít meg, 71 évesen is lehengerlő szexualitással: Isis évek óta nem látta a lányát, most is csak azért ugrik be, hogy némi lóvéval könnyítsen rajta. Ez a karácsony azonban rendhagyónak bizonyul az összes – ki ezért, ki azért – rossz anya számára, legyenek bármely korosztály tagjai! A jó pap is holtig tanul!
A lányok közül ismét Amy kerül előtérbe, az anyjával való súrlódások rányomják a bélyegét az egész filmre. Az előző részhez képest nagyobb teret kap Kiki is, ugyanakkor a prímet ismét a Kathryn Hahn alakította Carla viszi: hármuk közül ő ennek a triumvirátusnak az igazi motorja. A szinkron különösen az ő karakteréhez tesz hozzá rengeteget, Bertalan Ágnes magyar hangja szinte hozzánőtt a figurához. Hahn happolja el a film legütősebb poénjait, mind közül kiemelkedik a frissen kiserkenő romantikus kapcsolata. Humor fronton ugyanakkor messze elmarad a folytatás az előző részhez képest, kevesebb a geg, több az infantilis jellemkomikum, amelyek gyakran a mosoly halovány árnyéka nélkül céltalanul hullanak alá a nézőtér padlójára. Mélyebben elmerül a produkció a szentimentalizmus vendégmarasztaló mocsarában: hölgyeim, itt szem nem marad szárazon, a 100-as papírzsepi az alapfelszereltség része kell, hogy legyen!
Kitart még az előző etap lendülete, ami könnyen magával ragadhatja az új részt is, legyen az bármilyen gyenge, mert a nézők nosztalgiával ülnek majd be rá. Rossz anyákat akarnak látni. Saját magukat a vásznon. Tökéletlenül. Slamposan. Leordítva a gyerek fejét valami kis semmiségért. Falra hányni a borsót. Leverni azt a kib@szott ébresztőórát reggel hatkor. Csipszet zabálni a kanapén a kedvenc sorozat alatt. Pizsamában. Délután kettőkor. Mert ilyenek vagyunk mind. Emberek.
Publikálva: filmtrailer.hu (2017. november 11)