A húsvéti nyuszi felnövéstörténete otromba csibével, málészájú szomszéd sráccal és egy maréknyi édes-krémes nyúlbogyóval!
„Kicsi nyuszi hopp-hopp, az erdőben ugrál…” visszhangzik a fejemben egy négy és (szigorúan) háromnegyed éves, édes gyerekhangocska, s arra gondolok, miközben fölgyúlnak a fények a sajtóvetítést követően, hogy mennyire tetszene az előbb látott mesefilm az unokaöcsémnek. Végre ismét egy minden korosztály számára nyugodt szívvel ajánlható, családi vígjáték, aminek megvannak ugyan a maga hibái, de Húsvét közeledvén kellemes szórakozást nyújthat kicsiknek és nagyoknak egyaránt, a legkisebbek szívébe pedig reményt lophat, hogy a varázslat még igenis létezik, s talán most is lázas készülődés folyik valahol egy apró szigeten, hogy Húsvétnak hétfőjén tojások bújjanak meg a kert harmattól csillogó fűszálai között.
Valahol a Húsvét-szigeteken leledzik egy üzem, ahol a szorgos csibeszárnyak és dolgos nyuszimancsok révén egész évben nagy a sürgés-forgás, készülődés a Nagy Ünnepre. Mázsaszámra készülnek az édességek, festődnek a tojások, s aki mindezt felügyeli nem más, mint maga a Húsvéti Nyuszi. Hamarosan a tisztség gazdát cserél: a megtisztelő címet megörökli Husi, a Húsvéti Nyuszi kamasz fia. Azonban akad egy bökkenő: Husi nem akarja e tisztes címet, inkább kergetné álmait, amelyek Los Angelesbe csábítják, ahol úgy érzi, végre kiteljesíthetné magát két dobverővel a mancsai közt. Nyuszink ugyanis, bármi kerül is a mancsa ügyébe, rögtön verni kezdi a taktust. Édesapja, a Húsvéti Nyuszi viszont, ahogy az már lenni szokott, képtelen megérteni egyszülöttét, neki a tradíciók és a kötelesség béklyója köti gúzsba gondolatait és az életét. Husi, nem látva más megoldást, lelép. Irány Los Angeles és az önmegvalósítás!
A városba érve a Sors Freddel hozza össze nyuszinkat, a harmincas éveit taposó lúzerrel, aki képtelen állást találni, és fedél is csak úgy van a feje fölött, hogy a húga főnökének kacsalábon forgó villájában húzza meg magát, amíg a tulaj külföldön üdül. A nem éppen zökkenőmentes, de annál humorosabb találkozás után hőseink közösen, egymást segítve próbálnak szerencsét az életben. Míg Husi David Hasselhoff tehetségkutató show-jába próbál bejutni, addig Fred gyerekkori álmát igyekszik megvalósítani, s elnyerni álmai állását. Azonban sarkukban a Rózsaszín Sapkásokkal, egy elit kommandós nyúlosztaggal nincs könnyű dolguk, főleg, hogy hamarosan szembe kell szállniuk Carlos-szal, az egyeduralomra törő, kissé nagynövésű csibével, akinek célja a Végzet Tojása és a Húsvéti Nyuszi megtisztelő címe. Hisz ha már húsvéti tojások, akkor nyúl helyett nem logikusabb, ha csibe hozza azokat?
A Gru hatalmas sikert hozott az új-keletű animációs stúdiónak, az Illumination Entertainmentnek, amely legújabb produkciójában a számítógépes animációt vegyítette az élőszereplős játékkal. Így született meg a Hopp, Tim Hill rendezésében, aki nem először vett részt hasonló munkában, hiszen az ő nevéhez fűződik a Garfield 2. része és az Alvin és a mókusok is.
Bár a húsvéti nyúlról filmet készíteni kuriózumszámba megy, hiszen hasonló alkotás még nem nagyon készült, viszont ha a film forgatókönyvét nézzük, azt kell mondjam, nyulunk igazán megérdemelt volna egy épkézláb történetet. A sztori kitalálásában az alkotók nem nagyon erőltették meg magukat, a film alapötletét számtalan mesefilmben láthattuk már, s ezzel a Hopp nem fog újat mondani. A film bája tehát nem a történetben, hanem az életre keltett animált állatfigurákban, köztük is elsősorban Husiban keresendő. Nála tündéribb, aranyosabb és vagányabb nyuszit még nem hordott hátán filmszalag. Ezt csak emeli a csöppet szarkasztikus humora, ami csipkelődős, be-beszólogatós poénokban mutatkozik meg. A párbeszédek kidolgozásában és a jelenetek humorának kiélezésében remekeltek az alkotók. A Hoppnak ez az igazi érdeme! A szórakoztató, gyerekek számára is mulattató poénok között – a kor családi vígjátéki koncepiójának megfelelően – megtalálhatóak az elsősorban a felnőtteknek szóló kikacsintások, például Hasselhoff szerepeltetése.
A húsvéti nyuszihoz ki kellett találni annak környezetét is, az alapoktól felépíteni egy szabályos kis mitológiát. Megint csak azt kell mondjam, hogy a dizájnerek nem igazán erőltették meg magukat. Nagyrészt átemelték a télapó-mitológia megszokott kellékeit, picit átalakítva: így lettek a manókból és a rénszarvasokból nyulak és csibék, a szán tulajdonképpen maradt szán, csak picit fölspécizték, az északi-sarki ajándékgyárból lett húsvét-szigeteki cukorgyár, és még sorolhatnám. Úgy látszik, a kreativitás valóban kiveszőben van Hollywoodból!
A Hopp zenés vígjáték is egyben a főhős dobmániájából fakadóan, de ez csak emel a produkció fényén. Több nagy sláger fölhangzik a filmben, melyek kegyetlenül jól hangzanak surroundban, sőt, egy jelenet erejéig Husi együtt zenél a méltán híres The Blind Boys of Alabama gospelcsapattal is.
A film háromnegyede felnőtt szemmel is igen szórakoztató és élvezetes, egészen addig, amíg Fred rá nem ébred, milyen állásra is vágyik igazán. Innentől kezdve gyerekessé válik a történet, és a felnőtt néző elkezd feszengeni a székben, a logikai bakugrások néha szinte fájnak, és a film végére érve az „ez-csak-mese” érvelés sem menti már meg felnőtt szemmel az alkotást. Viszont a gyerekek szemszögéből nézve azt hiszem, meglehetősen szórakoztatóra sikerült a mozi, s ha csemetéinknek Carlos filmvégi színeváltozásán sikerül túllendülniük (egy picit talán félelmetesre sikeredett, bár lehet, hogy a legtöbb gyerek inkább jót fog nevetni rajta), a happy end után boldog mosollyal, csacsogva fognak távozni a moziteremből.
A Hopp című filmet tehát elsősorban családosoknak ajánlom, ha valaki kisgyermekkel szeretne beülni a moziba, kellemes szórakozást nyújthat, és mellette anya és apa sem fog unatkozni. Ráadásul biztosak lehetünk benne, hogy a mesében nem gyújt rá és nem hal meg senki (lásd: Rango), nem rémül halálra a gyerek (lásd: Rém-rom) és nem kell utólag kellemetlen kérdéseket megválaszolni (lásd: Mulan – Mi az a transzvesztita?). Másodsorban pedig ajánlom az olyan „gyermeklelkű” felnőtteknek, mint amilyen a jelen cikk írója is, aki néha több emberséget vél fölfedezni egy-egy animált figurában, mint egy valódi, hús-vér emberben.
Publikálva: filmtrailer.hu