Újra mozivásznon látható Michael Cimino író-rendező öt Oscar-díjas kultfilmje, A szarvasvadász, amely minden hatásvadász és történelmileg hiteltelen volta ellenére vált a vietnámi, és egyben valamennyi háború kegyetlenül pontos allegóriájává. Az ember, ha háborúba megy, mindegy melyik oldalon áll, csak vesztesként térhet haza. Már ha egyáltalán hazatér.
A szarvasvadász nem egy szórakoztató film. Nyugtalanító alkotás, a háromórás játékideje sem nézőbarát, a megtekintése után pedig órákig nyomasztóan nehezedik az ember lelkére. De témájából fakadóan nem is lehet másmilyen. Hogyan ábrázolható másképp az őrületig fokozódó nyomás, amely végül összetöri és megnyomorítja az ép elmét? A szarvasvadász a gépromboló düh a háborús gépezetben, ahol az ember a legutolsó, cserélhető és eldobható fogaskerék.
Még csak nem is a háborúról szól. Magasról tesz rá, csupán a következményeivel foglalkozik. Ami ott csapódik le, mint minden ebben a színes-szagos társadalomban. A kisemberben.
Ebből fakadóan A szarvasvadász hősei szimpla acélgyári melósok egy pennsylvaniai iparvárosból. Életüket a napi munka és az esti pia teszi ki, amelybe csupán egymás társasága és a hétvégi vadászatok hoznak némi színt. A piálás, a szarvasvadászat, de még egymás froclizása is kőbevésett rítusok mentén zajlik. Elitklub ez, ahol a másik nemnek helye nincs. A férfivilágban a nő bajjal jár. Kisvárosi nihiljüket bevilágítják a vietnámi háború tüzelte patriotizmus fellobbanó lángjai, amelyre csak olajat jelent a másodgenerációs bevándorló örökségük. A háborús szerepvállalás nemcsak erkölcsi önigazolásként tűnik föl szemükben, hanem jó bulinak is, ami elűzi az unalmat.
A film rendkívül hosszú expozíciója egyáltalán nem öncélú. Fölvázolja a karakterek komplex viszonyrendszereit – még ha olykor nem is látszanak többnek improvizációs helyzetgyakorlatoknál –, és Steven esküvőjének boldogan önfeledt pillanataival ad kontrasztot a háború borzalmainak. Ugyanakkor előre vetíti az elkövetkezendőket: figyelmeztető jel Stan mindig magával hordott kézifegyvere, a vadászaton felmagasztalt „egy lövés” koncepciója vagy az ortodox közös kehelyből ivás, ahol olyannak hat az Angela esküvői ruhájára csöppenő bor, mint a fejsebből származó vér. Ómennek bizonyul Linda figurája is Meryl Streep alakításában, aki csak komplikáltabbá teszi a két főszereplő, Michael és Nick közötti meghitt barátságot.
A kocsmai zongorafutamból a háború poklába történő vágás felér a nézőnek lekevert jókora pofonnal. A vietnámi falu szétdúlásának grandiózus akciójelenete csupán ürügy, hogy hőseinket a hadifogolytábor lélekölő rabságába száműzze. Életterük, akárcsak esélyük a túlélésre, drasztikusan lecsökken. Ezen kívül még egy látványos szekvencia fért bele a filmbe, a balul sikerült helikopteres kimentésé, de A szarvasvadászt nem az ilyen explicit képsorok teszik emlékezetessé. Hanem az orosz ruletté, amelyre a foglyokat egymással szemben kényszerítik.
