„Szeretném úgy kezdeni a történetet, hogy valami nagyon szépet mesélek.” Lesznek benne gyerekek, és lesznek benne lovak. Meg egy városszéli lovarda is. De ez nem az én történetem. Hanem a szexuálisan bántalmazott Jenniferé.
Az emlékek néha becsapják az embert. Valahogy így van ezzel Jennifer is, az ünnepelt dokumentumfilmes, aki, ha éppen nem a világot járja, akkor az egyetemen oktat. Stúdiólakást bérel a barátjával New Yorkban, és éli az izgalmas, elkötelezettségektől mentes életét. Egy nap édesanyjától furcsa telefonhívást kap. Az asszony rábukkan Jennifer régi fogalmazására, amelyet még gyerekkorában írt. Jennifernek rémlik, hogy a papírra vetett történetnek az első fiújához lehet valami köze, és a múlt ködéből fölsejlő lovardához, ahol annyi szép hétvégét eltöltött. De nem egészen érti édesanyja kirohanását: jó, a srác valamivel idősebb lehetett nála, de hát, melyik az a kamaszlány, aki a saját korosztályában lel rá az igazira? A legtöbb vele egykorú fiú még tipikus mamlasz, ő pedig mindig is korán érő típus volt. Amikor azonban kézhez kapja az irományt, és elmerül benne, Jennifer egyre bizonytalanabbá válik az arról az időszakról őrzött emlékeiben.
A múlt telített szépiaképei a pergő oldalak nyomán fokozatosan kifakulnak.
Csapás a múltból
1973 pont ugyanolyan évnek tűnt, mint a többi. Apu és anyu nem ért rá Jenniferre. A férfi ki sem látszott a munkából, az asszonnyal meg „szaladt a ház”, nem beszélve Jennifer testvéreiről. A kitörési pont a lánynak a városszéli lovarda lett, ahol egész hétvégéket töltött el a kissé merev, ám következetes tulajdonosnő, Mrs. G. társaságában. Az asszony nagy figyelmet fordított tanítványai oktatására, szigorú napirendet ütemezve be számukra, amelynek szerves része volt a testmozgás is. A tréningeket a megnyerő küllemű Bill tartotta, ő volt az edző. Jennifer egyre több időt töltött e két ember társaságában, akik felismerték a benne rejlő tehetséget. A lány lubickolt a figyelmükben, és imponált neki, hogy a felnőttek velük egyenrangúnak tekintik őt. Hogy számít a véleménye. Hogy ő maga is számít. Egészen különleges kapcsolat alakult ki köztük. De vajon pontosan mit is takart ez?
Erre keresi a választ az idősebb Jennifer, miközben gyereklány énjének papírra vetett története fokozatosan kibomlik előttünk. Kik voltak ezek az emberek, és valójában mi történt abban az eldugott lovardában? Az idősíkok szédítő tánca az emlékezet botladozásait idézi. Jennifer kezdetben a felnőttkor kapujában álló, bimbódzó kamaszként látja magát az emlékeiben, csaknem nőnek. Később azonban rá kell döbbennie, hogy ekkor mindössze 13 éves volt. Még gyerek. A rendező ügyesen, biztos kézzel vezeti egymással párhuzamosan a múlt és a jelen történetszálait.
Az idősebb Jennifer egyszerre ered az igazság és a két edző nyomába, hogy könyörtelenül lerántsa róluk a leplet.
