Vajon a Holdra szállás valóban megtörtént vagy sem? Scarlett Johansson és Channing Tatum szélhámosfilmbe csomagolt romantikus vígjátéka, a Vigyél a Holdra megpróbál hidat verni a két álláspont hívei közé.
Majdnem napra pontosan 55 éve, hogy két amerikai űrhajós idegen égitest felszínére lépett, és ezzel az emberiség megvetette lábát a csillagok között. Hogy ez valóban megtörtént-e, azt már a korabeli szovjet propaganda megpróbálta aláásni, miszerint amit a tévé közvetített, csak ügyes trükkfelvétel, amelyet az amerikaiak itt vettek fel a Földön, hogy pontot tegyenek az űrverseny végére. Ennek az összeesküvés-elméletnek pedig mind a mai napig számos hívője van szerte a világon, akik pixelekre szedve kielemezték az ominózus felvételt, rámutatva számos vélt vagy valós hibájára.
A Holdra szállást azóta számtalan formában láthattuk viszont a szélesvásznon, legutóbb Ryan Goslinggal Az első emberben, így a Vigyél a Holdra egy kicsit más perspektívát igyekszik megmutatni. Az Apollo 11 történelmi programjának hátterében lévő kisemberekre koncentrál. Hősei fiktív személyek, bár Tatum figurájának van valóságalapja, akit úgy hívnak: Deke Slayton. Az ő élettörténete elevenedik meg Tatum karakterében, aki, bár alaposan rászolgált, egészségügyi okokból mégsem mehetett az űrbe. Ha már nem mehetett, legalább mindent elkövetett, hogy az Apollo 11 elérje történelmi végcélját.
A karót nyelt, fess Cole figuráját mintha Tatumra öntötték volna. Sok játékteret nem ad a karakter a színésznek, így a kissé sótlan alakítását nagyon jól ellentételezi Johansson simlis Kelly-je, aki maga az élet, minden titokzatosságával és játékosságával. Kelly menő marketingesként kerül a NASA-hoz, hogy kicsit gatyába rázza az űrhivatal népszerűségét. Így vázlatos képet kapunk néhány ügyes marketingfogásról, illetve nagyobb hangsúlyt, hogy milyen nehéz is nőként érvényesülni a ’60-as évek végén. Kelly és Cole tűz és víz, így igazi álompár egy kis romantikához, miközben a valóság burleszkszerű paródiában áll a feje tetejére a háttérben. Ez lehet, hogy csípni fogja egyesek szemét, de ennyi művészi szabadság belefér, ami a vígjáték vonalat erősíti. Pláne, hogyha Woody Harrelson időnként a jelenlétével határozottan feldobja a vásznat (meg a hangulatot).
Mire eljutunk magához a Holdra szálláshoz, a film heist mozivá lényegül át, de a stúdióban való ügyködés egy picit nehézkesen csiszolódik össze a Holdon zajló valósággal. Mindenesetre az est sztárja vitathatatlanul egy fekete macska, amely a film legváratlanabb pillanataiban teszi tiszteletét. Johanssonon látszik, hogy szívügye a produkció, bele is tesz apait-anyait. Tatumra ez már kevésbé teljesül.
Hogy mennyire barátkoznak meg az összeesküvéselmélet-hívők a valóságnak ezzel a változatával, az igencsak kérdéses, de a Vigyél a Holdra egészen szórakoztatóra sikerült, ha nem is túl emlékezetesre. Kellemes, nyári romantikus vígjáték, amelyben a NASA logó, az űrhajók látványa és a Fekete Özvegy, kicsit másképp, még a kockákat is lázba hozhatja.