Amal: Mese az utolsó igaz emberről

Nincs abban semmi meglepő, hogy az utolsó igaz emberért egészen Delhi szegénynegyedéig el kell menni. A mesét a rögvalósággal elegyítő Amal megmelengeti a szívünket.

Amal (Rupinder Nagra) riksakuliként dolgozik Új-Delhiben. Szegény családból származik, egyetlen kincse apjától megörökölt riksája, melyet éjt nappallá téve vezet, hogy fenntartsa magát és édesanyját. Amal kedves, megnyerő ember, aki teljesen elégedett sorsával és boldognak érzi magát saját közegében, Új-Delhi utcáin. Dolgozhatna akár a postán is, több pénzért kevesebbet, de örömét leli a munkájában, és nem vágyik annál többre, mint ami jutott neki.

Egyik nap különös figura száll be a járművébe. A bogaras öregúr végig gorombáskodik vele, az út végén pedig a tényleges viteldíj töredékét hajlandó csak kifizetni. Amal szokott derűjével, türelmével és kedvességével fordul az öreghez, akit meglep Amal jelleme. Az öreg valójában egy, a világtól megcsömörlött milliomos, aki koldus álruhába bújva keresi azt az embert, aki valóban megérdemelné hatalmas vagyonát. 

Amal 2
Az igaz és a fösvény (Rupinder Nagra és Naseeruddin Shah)

Az öreg hamarosan meghal, és végrendeletében Amalt jelöli meg vagyona örököseként. A család ügyvédjének egy hónapja van rá, hogy megtalálja Új-Delhiben azt a riksást, akinek kocsijába az öregember korábban beszállt. Viveknek (Vik Sahay), az öregember fiának égető szüksége van a pénzre, hogy a helyi keresztapánál felhalmozott adósságát kifizethesse, ezért rendkívül elszánt, hogy jogosnak vélt örökségét visszaszerezze.

Amal eközben mit sem sejtve éli mindennapjait. Egyik nap Poojá-t, a törzsutasát a szeme láttára rabolják ki, és Amal a tolvaj nyomába ered. A kis tolvajt, aki egy nyolc év körüli kislány, elgázolja egy autó, Amalnak pedig megesik rajta a szíve. Kórházba viszi a kislányt, ahol hamarosan közlik vele: az életmentő műtéthez 50.000 rúpiára van szükség, különben a kislány meghal. Amal válaszút elé kerül…  

Amal 1
Az indiai Jézus (Rupinder Nagra)

Megható történet az indiai származású, Kanadában élő elsőfilmes rendezőtől, Richie Mehtától, aki visszatért a gyökereihez. Giccsmentesen, hatásvadászat nélkül mesél, a film maga is lassú sodrású, ráérősen mutatja be főszereplőjét, Amalt, illetve az ő kis világát, és tettein keresztül képet kaphatunk a naivságában is egyszerű, elvhű jellemről, akinek elszántságát (vagy épp makacsságát?) még édesanyja sem képes megérteni. Amal talán az utolsó jó ember a földön. Saját boldogságát is háttérbe szorítja, hogy másokon segíthessen. Az már kérdéses, hogy önzetlensége elnyeri-e jutalmát, már kérdéses, azonban a saját lelkivilágában, ahol a pénz tényleg pusztán csak gyarló eszköz a létszükséglet kielégítéséhez, nem kell sok ahhoz, hogy boldog lehessen. Az apró dolgok a legnagyobbak, és a legszegényebbek a leggazdagabbak, hangzik el a filmben.

Amal az örök állandó ebben a történetben, ám az igazán érdekes karakterek azok a hús-vér figurák, akik megfordulnak – közvetlenül vagy közvetve – az életében. Ezeknél a karaktereknél figyelhető meg igazán jellemfejlődés, és kivétel nélkül nagyszerű színészek keltik őket életre. Az öreg Jayaram, aki meghasonlott a világban, és elindul Új-Delhi utcáin a jóságot keresni. Pooja, a trafikosnő, aki nehezen megkeresett pénzecskéjét gyűjtögeti a hozományára, de maga sem hiszi már, hogy valaha is férjhez megy. Suresh, Jayaram legfőbb bizalmasa és barátja, akinek feladata lesz Amal felkutatása, de konfliktusba kerül önmagával: úgy érzi, őt is megilletné az örökség egy része, de egyben köti öreg barátjának halálos ágyán adott szava, hogy a riksakulit felkutatja. Vivekről sem szabad megfeledkeznünk, az öregember fiáról, akit adósságai nyomasztanak, míg végül végső kétségbeesésében óriási hibát követ el. Viveket életre keltő Vik Sahay fantasztikus jellemfejlődésen esik át, a végére szinte önkontrollját veszti a figurája.

Bár első ránézésre az Amal inkább csak tévéfilm, valójában aprólékosan kidolgozott, nagy költségvetésű produkció, igazi sztárokkal. Csodálatos keleti zenéje kipiszkálhatatlanul belemászik a fülünkbe, köszönhetően Dr. Shivának.

Amal 3
Mondom néked, kelj fel, és járj! (Rupinder Nagra)

Danny Boyle a Gettó milliomossal Kelet felé fordította a figyelmünket, felfedve varázslatos misztikumát és mélyszegénységét. Annyira külön(ös) világ ez, idegen az európai szemnek. Mélyen érző emberek élnek itt, akik ösztönösen cselekszenek, és csak később gondolkodnak. Európai fejjel ez olykor nehezen felfogható.

Kezd a filmes szakmában globálisan fehér holló lenni az eredetiség. Talán ideje kicsit visszakanyarodni a gyökerekhez, és mindenkinek arról mesélni, amit a legjobban ismer. Legyen az egy szegény teahordó vagy akár egy riksás új-Gandhi.

Megjelent: filmstrip blog

Szólj hozzá!