Leigh Bardugo az elmúlt kilenc évben elbűvölő fantáziabirodalmat teremtett, amely a 19. századi cári Oroszország varázslatos világán alapul. Ez az egzotikus közeg, kiegészülve a magával ragadó meseszövéssel és a young adult-hangvétellel, adja az Árnyék és csont (Shadow and Bone) sikerének titkát. Csoda, hogy a mozgóképes adaptálása ilyen sokáig váratott magára. A sötétség azonban előgomolygott a könyvek lapjairól, hogy magába nyelje a világunkat; erre az Árnyzónára nyit most ablakot a Netflix.
Leigh Bardugo 2012-ben debütált regénye, az Árnyék és csont (Shadow and Bone) rögtön helyet követelt magának nemcsak a The New York Times Bestseller listáján, hanem a young adult irodalom legkeresettebb kötetei között is. Elképesztő sikerét jól jelzi, hogy a filmvilágot is megmozgatta: a filmjogokat már a megjelenés évében megszerezte a Dreamworks, amely a Harry Potter-filmek producerét, David Heymant kérte föl, hogy készítsen belőle sorozatot. A projekt végül nem valósult meg, ez azonban nem igazán volt hatással az Árnyék és csont irodalmi szárnyalására: 38 nyelvre fordították le, és milliós eladási példányszámokat produkált. Az író trilógiává bővítette a történetét, majd újabb és újabb kötetekkel építette tovább és lakta be az általa kreált mesés fantáziavilágot, a Grisaverzumot.
Bardugo sosem tervezte, hogy ifjúsági irodalmat ír:
neki csupán történetei voltak, amelyek kikívánkoztak belőle.
Az Árnyék és csont ötlete is azzal kezdődött, hogy a sötétséget nem metaforikusan, hanem testet öltve és helyhez kötötten képzelte el. Univerzumának részletei mind ismerősek lehetnek innen-onnan – grisái mintha az Avatár: Aang legendája animációs sorozat tűz-, víz-, föld-, és légidomárjai közül kerülnének ki, Árnyzónája pedig Kárhozatként él tovább Ed McDonald Éjszárnyában –, de összegyúrva meglepően egyedi világegyetemet alkotnak. De mi is az a Grisaverzum, nem beszélve az Árnyzónáról?
Az Árnyék és csont egy klasszikus felnövéstörténet: egy árva leány, Alina szemszögéből követhetjük nyomon önmagára találását, amelyhez azonban el kell engednie barátja, a szintén árva Mal kezét. A lány és a fiú véd- és dacszövetsége az évek során előbb barátsággá, majd valami sokkal bonyolultabbá alakul. Hogy tisztába kerülhessenek az érzéseikkel, el kell távolodniuk egymástól. Világuk történelme és társadalma közéjük áll: Alina az uralkodó elit sorai, Mal a hadsereg nyomolvasói közt találja magát. Ám sem a fizikai távolság, sem a társadalmi szakadék nem szakíthatja el őket egymástól: legfeljebb egy titokzatos harmadik fél, aki a lányban látja meg nemcsak a saját, hanem az egész nemzet boldogságának kulcsát.
Ennek a romantikus coming-of-age sztorinak a tömény szentimentalizmusát oldja fel a cári Oroszországról mintázott fantáziavilág.
A ravkai birodalom többfrontos háború küszöbén áll: északon a vikingekre hajazó fjerdaiak, délen a távol-keletiekre emlékeztető shuk fogják harapófogóba az országot. A helyzetet bonyolítja, hogy maga Ravka sem egységes: a kereskedelmet uraló nyugati tartományok lázadoznak a cári kelet elnyomása ellen. A kényszerű megosztottságot a két országrészt elválasztó Árnyzóna táplálja: a misztikus senkiföldje örök sötétségbe borul, ahol vérszomjas lények lesnek áldozatra. A ravkaiak azonban, hajókra emlékeztető homokfutóikkal, kénytelenek újra és újra áthatolni a sötétségen, így tartva fenn a kapcsolatot nyugat és kelet között, ha kell, emberélettel fizetve meg az átkelés árát.
A történelménél sokkal érdekesebb Ravka társadalmi tagozódása. A grisák olyan természetfölötti képességekkel bíró emberek, akiket mindenhol üldöznek: a fjerdaiak boszorkányokként néznek rájuk, a shuk kísérleteznek rajtuk, a tengerjáró kerchiek rabszolgaként adják-veszik őket. Nem volt ez másképp Ravkában sem, amíg a sötétséget befolyásolni képes Éjúr hatalomra nem került, aki az üldözöttekből hadsereget és egy új, a szegényeket az uralkodói elittől elválasztó társadalmi réteget kovácsolt belőlük. A grisák különleges képességeire Bardugo nem varázslatként, hanem tudományként tekint: vannak, akik a szelet, a tüzet vagy a vizet képesek idomítani, mások különböző anyagokat, például a szövetet, a vasat vagy az emberi bőrt formálják kedvükre, és vannak, akik az emberi szívre és érzelmekre hatnak. Az író egész kis kasztrendszert épít föl a grisák számára, melynek élén az Éjúr és az újonnan fölfedezett Napidéző foglal helyet, akik együttes erővel elpusztíthatják az Árnyzónát, egyesíthetik az országot, és elsöpörhetik külső ellenségeiket.
Bardugo főhőse felnőve nemcsak a maga helyét igyekszik megtalálni az életben, hanem másokét is kivívná egy részletgazdagon kiszínezett világban.
A Grisaverzum akár az amerikai Harry Potter is lehetne, cári köntösben.
