Liam Neeson már csak brahiból akar Bryan Mills lenni! Film, kizárólag elvakult Liam Neeson-rajongóknak!
Liam Neeson-ra 12 évvel ezelőtt talált rá az akcióthriller zsánere, és azóta nem ereszti. Az Elrabolva Bryan Millse, valljuk meg őszintén, telitalálat (és egyben skatulya) volt a számára: Liam hitelt érdemlően törtetett előre és zúzta le fél Párizst a lánya után, és mi, nézők, minden egyes csonttöréssel, kificamított ízülettel és kilőtt golyóval egyre jobban tudtunk azonosulni az őrjöngő apa karakterével. Igazából mindig erre a 12 évvel ezelőtti Bryan Millsre lettünk volna kíváncsiak, ahányszor csak beültünk az elmúlt 10 akcióthrillerjére. Fura, hogy pont az Elrabolva-folytatásokban kellett a legnagyobbat csalódnunk.
Jaume Collet-Serra rendező próbált színvonalat csempészni Neeson műfaji filmjeibe: így lett belőle ismeretlen férfi, piás légi marsall, a fiát védő, kiégett bérgyilkos vagy épp keménykezű biztosítási ügynök (szerepe válogatja), de igazából nem több, mint jól bejáratott, kényelmes kaptafa, amelyre a zsánerben tulajdonképpen bármi ráhúzható. Más ruhában, más motivációval, hol Rozsomákként a kezére letört végű féldeciseket növesztve, hol hókotró volánja mögé ültetve, de ugyanazt kaptuk: egy évről évre „híguló” Bryan Millst. Tegyük a szívünkre a kezünket: még mindig vállalhatóbb skatulya, mint Robert De Niro nagypapás lózungjai.
Az Ozark című sorozatért szeretve tisztelt Mark Williams író-producer számára a rendezés afféle vágyott hobbi lehet. Legalábbis erről tanúskodik, hogy a Becsületes tolvaj a második játékfilmje, és pont annyira jelentéktelen, mint az első. A működőképes alapötletből – a bűneit szánó-bánó mestertolvajt pont a zsaruk dobják át a palánkon – egy meglepően semmilyen, középszerű akciófilmet sikerült kihozni – Liam Neeson ide vagy oda.
Neeson egy önmagával meghasonlott bankrablót játszik, akire rátalál a szerelem. És hogy tiszta lappal indíthasson a szeretve vágyott nőnél, úgy dönt, feladja magát: visszaadja a 12 bankrablásnál eltulajdonított összes pénzt, cserébe az enyhített büntetésért. Az FBI-nál azonban tele a padlás a hasonló kamu bejelentésekkel. Annál nagyobb a meglepetés, amikor a kirendelt két FBI-ügynök rájön, hősünk igazat mond. Neeson persze kifogja a testület legkorruptabb párosát, akik inkább elraknák maguknak a dohányt. Szó szót, gyilkosság gyilkosságot követ, majd kibontakozik a macska-egér játék, ahol csupán az nem világos: ki a macska, és ki az egér?
Már ott sántít a történet, hogy a készítők képtelenek megmutatni nekünk, hogy Neeson karaktere miért olyan kiemelkedő mestertolvaj, mivel érdemelte ki az FBI-nál a saját becenevet. Neeson és Kate Walsh játékos évődése aranyos, a romantikus szál jól áll a filmnek. A Die Hard gyilkos Jai Courtney (bármennyire is szerettük a Spartacus sorozatban, majdnem sikerült kinyírnia a Die Hard Sagát, ahogy Shia LaBeouf tette szeretett régészprofesszorunkkal, Indiana Jones-szal, és ez megbocsáthatatlan!) nem annyira karizmatikus, hogy méltó ellensúlya legyen Neesonnak a mérleg serpenyőjében. Jeffrey Donovan viszont határozottan meglepett: az elvált, az asszony kutyáját juszt is lenyúló ügynök szerepében mindent visz! Olyan könnyed eleganciával helyezkedik bele a figurába, hogy – bocs, Liam! – mindenkit lemos a színről. És persze mindig van egy vicces beszólása! Na ezt hívják Színészetnek: amikor a leggyatrább mellékszerepből még csak nem is értékelhetőt, hanem egyenesen kiemelkedőt tudsz kihozni!
Mark Williams rendező igyekezett mindent jól alátámasztani a történetben, kár, hogy csupán a klasszikus toposzokból építkezett. Így a filmje se nem jó, se nem rossz. Jellegtelen. Az érdekes, ám kiaknázatlan alaphelyzet idővel átfordul „kivagyi” bosszúfilmbe. Antagonistái abszolút felejthetők, az akciójelenetek dettó, már a ’90-es években is unalmasak lettek volna. A Becsületes tolvaj álmos őszi délutánra egyszeri tévénézés gyanánt még elmegy, de moziba… Sajnos ideje figyelembe venni, hogy Liam Neeson közelebb van a 70-hez, így karokat-lábakat csattogtatni már csak a sajátjait fogja. Nem az ellenfeléét. Ideje a drámaibb vizekre eveznie, főleg, hogy a tehetsége is megvan hozzá. Ideje Bryan Millst végleg a szögre akasztani!
Egy érdekes etikai dilemmára azért rávilágít a film: vajon igazat adsz Neeson becsületes tolvajának (visszaad minden lopott pénzt és önként bevonul a kóterba, ahelyett, hogy élne, mint Marci Hevesen) vagy naiv baleknak találod? A válasz nagyon jól jellemzi kis társadalmunk morális állapotát.