Az elmúlt napokban egyre-másra jelentik be a filmstúdiók blockbustereik elhalasztását. Christopher Nolan Tenetje ugyan ősszel bátran beleállt a koronavírusos helyzetbe, de kevésnek bizonyult, hogy meggyőzze a stúdiókat: ha kevesebb haszonnal is, de megéri kockáztatni. Nem veszik figyelembe a filmipar összefonódó szimbiózisát: ha nincs mit bemutatni, a kutya sem megy be a moziba. Ideje lenne belátni a tényt: a vírus velünk marad! A mozi így azonban már nem sokáig.
Nemigen gondolta volna Ian Fleming író, hogy közel hetven évvel ikonikus karakterének, James Bondnak a megszületése után még mindig virágkorát éli majd figurája. Mi több, a legmacsóbb férfiszínészek versengenek majd a szerepéért, amely rangos szakmai és természetesen anyagi elismeréssel jár együtt. Egészen biztosan hízelgett volna Fleming egójának, hiszen a 007-es karakterét saját magáról mintázta. Azzal viszont nem lett volna elégedett, hogy popkulturális ikonná vált főhősét végül egy parányi vírus futamítja meg. A 25. Bond film, a Nincs idő meghalni premierjét novemberről a következő év áprilisára halasztotta az MGM filmstúdió.
Pedig olyan nehezen jött össze az új Bond-mozi: Daniel Craig ötvenévesen fontolóra vette, hogy nem kellene-e már szögre akasztania a Walter PPK-t, de szerencsére van az a pénz, amiért nem. Aztán nagyot dobbant a filmrajongók szíve, amikor Danny Boyle, a Trainspotting és a Gettómilliomos rendezője foglalt helyet a direktori székben. Boyle kreatív nézetkülönbségek miatt szedte a sátorfáját (a pletyka szerint hidegre tette volna a világ legmenőbb titkosügynökét), és rövid időre megürült a rendezői poszt. Végül a True Detective sorozat kultikus első évadának rendezője, Cary Fukunaga nyerte el a kegyet, hogy egy Bond-filmmel váltsa valóra álmait. A megjelent előzeteseket látva rendesen bele is merült ebbe az álomvilágba.
Hasonlóan járt az Agatha Christie-adaptáció, a Halál a Níluson is. A főszerepet és a rendezést is magára vállaló Kenneth Branagh ugyan nem ért el osztatlan sikert a 2017-es Gyilkosság az Orient expresszen remake-jével sem szakmai, sem a közönség köreiben (a bajszáról már ne is beszéljünk), de az alapötlet, hogy a Poirot-történetek megkapják megérdemelt helyüket a szélesvásznon, abszolút támogatandó. A Halál a Níluson sztárparádéja Christopher Nolan Tenetjének mozibojkottot megtörő premierje kapcsán még előbbre is vándorolt októberre. Aztán a Disney rükvercbe váltott: előbb a Marvel Fekete Özvegy képregény-adaptációját száműzte jó fél évvel későbbre, majd a Halál a Níluson remake-jét év végére.
Amit a mozirajongók számára Nolan Tenetje jelentett a nyáron, ugyanazt képviselte eddig Denis Villeneuve Dűnéje télen: a szabadulás ígéretét a koronavírus által feje tetejére állított valóságból. A Warner Bros. azonban decemberről jövő októberre tolta el a Dűne premierjét. Viszlát, Paul Atreides!
