„Az őrület nyújt nekünk szavakat”, mondja Dr. William Chester Minor nyugalmazott katonai sebész a The Professor and the Madman című alkotásban, amely a legismertebb angol értelmező szótár, az Oxford English Dictionary keletkezési körülményeiről mesél. A címszerepekben Mel Gibson és Sean Penn tiszteletet parancsoló arcszőrzet mögé rejtőznek, miközben az egyik legkülönösebb történetet adják elő, amelyet a valóság valaha tollba mondott. Babérkoszorú helyett botrány, jogi hercehurca és parkolópálya jutott osztályrészül a sokat megélt produkciónak.
Egy szótár összeállítása még ma is körülményes munka, pláne egy olyan értelmező szótáré, amely a szavak legkorábbi rögzített jelentéséig visszamegy, majd korokon átívelve mutatja be a nyelv történelmi fejlődését. Most ugorjunk vissza a modern, számítógépek vezérelte korunkból közel kétszáz évvel korábbra, és gondoljunk bele abba a csaknem lehetetlennel felérő vállalkozásba, amelybe 1857-ben a londoni Filológiai Társaság belefogott, hogy feltérképezze az angol nyelvet. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ekkora volumenű feladathoz kevésnek bizonyulnak, így önkénteseket toboroztak brit birodalomszerte, hogy segítsenek a különböző korokból származó idézetek összegyűjtésében.
Két évtizeddel később még mindig csak az adatgyűjtésnél tartottak, amikor az Oxford University Press elvállalta a szótár kiadását, szerkesztőjüknek a társaság autodidakta skót nyelvészét, James Murrayt kérve fel. Murray asszisztenseket toborzott és egy fészert alakított át munkahellyé, ahol az idézeteket éjt-nappallá téve ellenőrizték és katalogizálták. Hihetetlen mennyiségű postai küldemény érkezett hozzájuk nap mint nap. A szótár legeredményesebb önkéntesének egy W.C. Minor nevű férfi bizonyult egy berkshire-i faluból. Többször is ő, illetve sajátos idézetkövetési rendszere lendítette tovább a kutatást, ha Murray csoportja egy-egy szónál megfeneklett. Amikor Murray meglátogatta Minort, hogy megköszönje neki kitartását és jelentős hozzájárulását a munkához, megdöbbent.
A férfi őrült gyilkosként tengette életét a Broadmoore nevű elmegyógyintézetben. Dr. William Chester Minor az amerikai polgárháború veteránja és áldozata is volt egyben. Katonai sebészként megszámlálhatatlan borzalomnak volt a szemtanúja, és hát igen, az elkövetője, amelytől megbomlott az elméje. Minort saját démonai kísértették, és egy ilyen alkalommal Londonban lelőtt egy ártatlan embert. A bíróság beszámíthatatlannak minősítette, és elmegyógyintézetbe záratta. Szinte gyógymóddal ért fel számára Murray hatalmas vállalkozása, és egyre terebélyesedő könyvtára szolgáltatta hozzá az alapanyagot. Ideje pedig volt bőven.
