Mickey Rourke Diane Lane nyomába ered ebben a stílusos Elmore Leonard-krimiben. Ezzel az ábrázattal bizony ki is üldözi őt a világból. Sztárparádé és középszer.
Black Bird (Mickey Rourke) „rosszarcú” bérgyilkos, aki visszavonulását tervezgeti egy farmra az indián rezervátumba. Azonban az utolsó akciója balul sül el, és a maffia a nyomába ered, hogy leszámoljon vele. Ráadásul egy izgága zöldfülű tolvaj (Joseph Gordon-Lewitt) is ráakaszkodik, aki halott öccsére emlékezteti. Talán ezért esik meg rajta a szíve, és segédkezik egy kisstílű zsarolási kísérletben, ahol azonban minden gajra megy, és egy válófélben lévő házaspár (Diane Lane és Thomas Jane) szemtanúja lesz az eseményeknek. Black Bird-nek egyetlen súlyos alapelve van, amelyhez minden esetben ragaszkodik: szemtanú nem maradhat.
Mickey Rourke találó szerepet kapott az indián származású bérgyilkos, Black Bird személyében. A drámai mélységű A pankrátor előtt habkönnyű szerep ez számára, de a hajdani angyal-, most már szétpofozott arcú Rourke rutinos magabiztossággal hozza a formáját.
A Hajsza feszes másfél órával ajándékozza meg a nézőjét. A Kulcsfigurához hasonlóan hangulatos mozi, amely Elmore Leonard író történetének adaptálása. Diane Lane-t jó megint széles vásznon látni. A Gyilkosság online meglehetősen gyengécske szereplése után a Killshot nagyobb elsimerést hozott számára, és innen egyenes út vezetett az Éjjel a partonig, melyben Richard Gere-rel lenyűgöző drámai összhangot produkáltak.
Thomas Jane és Rosario Dawson alakításai viszont meglehetősen haloványra sikerültek (Dawson javára legyen mondva, esélye sincs kibontakoznia szerepében), viszont Joseph Gordon-Lewitt ismét remekel: annyira ellenszenves szerepében, hogy az már gyomorforgató (aki látta A Kulcsfigurában, az tudja csak igazán értékelni, hogy Richie Nixként mit visz végbe a Hajszában).
A film egyik erőssége az akciójelenetek kidolgozottsága és fényképezése. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni: nincsenek látványos belassítások, sem hatalmas robbanások, csupán némi verekedés és lövöldözés, mégis, ezek nagyon hitelesen hatnak (nyomokban emlékeztetnek Cronenberg Erőszakos múltjának zseniális akciójeleneteire).
Kiemelném a film zenéjét: Klaus Badelt remekül ért a feszültség fokozásához, a kulcsjeleneteknél beúszó basszus megemeli az ember adrenalin szintjét.
Akinek – hozzám hasonlóan – bejött A Kulcsfigura, annak bátran merem ajánlani ezt a filmet is. Könnyed másfél órás kikapcsolódást nyújt: nagynevű színészgárda, és ha az ember a már szinte kötelező hollywoodi forgatókönyves bakikon túllendül, egészen stílusos Hajszába keveredik az agysejtjeiért.
Megjelent: filmstrip blog