Susanna Clarke, A hollókirály írója 14 év után jelentkezett a zsánert megújító regénnyel, amely letaglóz az atmoszférájával. A Piranesit olvasva legszívesebben magadra zárnád az ajtókat, és megnyitnád az összes vízcsapot.
Képzeld el, hogy behunyt szemmel hallgatod az óceán zúgását! Hallod, ahogy a tajtékos hullámok a partot ostromolják, meg-megtörve a sziklákon. Lezárt szemhéjad mögött a nyugalom összemosódik a végtelenség érzésével. A víz meztelen lábfejed nyaldossa. A visszavonuló apályt dörgedelmesen mossa el a helyére zúduló tengerár mindensége, és beborít a béke és a létezés röpke boldogsága.
Képzeld el, hogy kinyitva a szemed hatalmas, gótikus boltozat alatt találod magad! Mintha A Gyűrűk Ura Móriájának roppant csarnokaiban állnál. A mennyezetet el-eltakarják a magasban úszó felhők. Hatalmas lépcsősorok kötnek össze végtelenbe vesző emeleteket, amelyek mentén valósághű szobrok állnak őrt. A tengerár pedig ott dühöng és tajtékzik az oszlopok közt, ameddig a szem lát.
Képzeld el, hogy egyedül vagy itt! Oly régóta, hogy nem is tudod már. Te vagy csak és a Végeláthatatlan Elöntött Ház, amely betölti az egész világod. Nincs kivel beszélned. Kivéve néha a Másikkal, akivel a Ház titkait kutatjátok. És a madarakkal. Na meg a szobrokkal. A Világnagy Végtelen Ház elhalmoz apró figyelmességeivel. Nem tudsz elég hálás lenni ezért. És ott vannak persze a Naplóid, amelyek révén tulajdonképpen önmagaddal folytatsz párbeszédet. Kell néhány tiszta papírlapnál jobb „hallgatóság”? A neved Piranesi. A Másik adta gúnynév, de nem számít. Ahogy az sem, hogy az igazira már nem is emlékszel. Te vagy Piranesi. Képzeld el!
Susanna Clarke Piranesije „hangulatregény”. Ez az, amiért majd újra és újra kézbe fogod venni. Ez az, amiért újra meg újra elolvasod. Hogy megmártózhass ebben az egyedülálló atmoszférában, hogy újra Piranesi lehess. Ott, valahol a Harmadik Északi Csarnokban. larke magától értetődőn lök át bennünket C. S. Lewis varázslatos ruhásszekrényén, ám a végállomás ezúttal nem Narnia. Hanem Asterion háza, ahol a minotaurusz helyett maga az író esik fogságba.
