A Teljes titoktartás című francia thrillert Dan Brown Infernójának fordítási körülményei inspiráltak. Ott tizenkét fordítót zártak be a legnagyobb titokban egy olasz bunkerbe – remélhetőleg nagyobb bonyodalom nélkül -, amitől a francia író-rendező, Régis Roinsard fantáziája szárnyra kapott. A Teljes titoktartás fiktív mű köré szőtt fiktív produkció, anyacsavart megszégyenítő fordulatokkal.
Kilenc műfordító gyűlik össze egy földalatti luxuskomplexumban: az aktuális irodalmi szenzáció várva-várt záródarabjának lefordítása a feladatuk, hogy az új kötet minden országban egyszerre jelenhessen meg. Titoktartásuk túlmutat az írott szón: a fordítás ideje alatt elveszik az elektronikus eszközeiket, nem tarthatják a kapcsolatot a szeretteikkel vagy bárki mással, megszűnnek létezni a külvilág számára. Az épület a kilenc ember számára börtönné válik. Közülük egyvalakinek pedig koporsóvá.
Az irodalomnak nem lehet gátat szabni: hamarosan kiszivárognak a könyv első oldalai, és az álommeló rémálommá válik. A kiadót megzsarolják, a tettes pedig ott ül a fordítók között. A kiadó sznob arroganciája önkényes atrocitásba fordul, ahogy elszabadulnak az indulatok. A fordításról áthelyeződik a hangsúly a túlélésre. Egyre nyilvánvalóbb azonban, hogy nem a zsarolótól kell igazán tartani.
Régis Roinsard thrillerje sajátos keverék: helyenként megidézi Agatha Christie-t, farzsebben egy francia szótárral; bár ember legyen a talpán, aki felfejti e történet szálait. A krimiszál a film közepére elvékonyodik, hogy cserébe bevigye nézőjét az abúzus erdejébe. Eric Angstrom, a kiadó személyében visszaél a kilenc ember bizalmával; a kollektív büntetés eszközeivel próbálja rávenni a zsarolót, hogy fedje fel magát. Közben két lábbal caplat bele mindenkinek a lelkébe, ridegen és közömbösen mások érzései iránt. A gestapós módszerek azonban visszaütnek. Angstrom szerepében a Mátrix Merovingije, Lambert Wilson a film legjobb alakítását nyújtja.
Az eredeti ötleten és persze Wilson alakításán túl a Teljes titoktartás legfőbb bája a sokszínű, multikulturális stáb: a rendező a fordítók szerepére az anyanyelvük alapján választott színészeket, így lett az orosz nemzetiségű fordító Olga Kurylenko (igaz, ő eredetileg ukrán), az olasz Riccardo Scamarcio, az angol Alex Lawther, és így tovább, ami nagyot dob a hitelességen.
