Pláne, ha bezáródik egy időhurokba! Dunát lehet rekeszteni az időutazós filmekkel, de a Palm Springs romantikus vígjátékként is megállja a helyét.
Az Idétlen időkig klasszikus hivatkozási alap a repetitív időutazásos filmeknél, bár azóta számos jobb-rosszabb produkcióval gazdagodott a zsáner. A Palm Springs ráadásul saját műfajában, a romantikus vígjátékban hívja ki a nagy elődöt, és ha ki nem is üti, derekasan állja a sarat mind a 12 menetben. Az első nagyjátékfilmes Max Barbakow magasra teszi a lécet, és Andy Siara forgatókönyvíróval karöltve derekasan összekuszálják történetük szálait. Filmjük két fiatal egymásra találása és közös időhurokba gabalyodása: a Magnum-stílust preferáló, laza Nyles és a rezignált Sarah ugyanazon esküvőn történő részvétele torkollik kényszerű örökkön-örökkébe. Ezúttal azonban mások Nagy Napja virrad fel számukra újra meg újra és újra…
A Palm Springs felvonultatja az összes romantikus-esküvős-vígjátékos klisét, majd szolidan beint nekik. Nyles örökemberként felpróbálja a teljes násznépet (nem válogat, nőket és férfiakat egyaránt – végül is miért ne? Az időbe belefér!), de még neki is sok(k), amit Sarah a múltjában rejteget.
A PALM SPRINGS EBBEN HOZ ÚJAT: HIÁBA VÁLTOZNAK MEG HŐSEINK, ÉS LESZNEK JOBB EMBEREK, UGYANAZ A REGGEL KÖNYÖRTELENÜL FELVIRRAD MEGINT, ÚJRA ÉS ÚJRA SZEMBESÍTVE ŐKET A HIBÁIKKAL.
Nyles ebbe még bele is törődne, de Sarah képtelen erre.
A film egyetlen húzóneve J.K. Simmons, aki a Whiplash embertelen zenetanáraként és Pókember főszerkesztőjeként híresült el; itt most a fáradt gőzt kieresztő túlkoros apukaként poroszkál a középszer határmezsgyéjén. A főbb szerepekben a kevésbé ismert, de annál nagyobbat alakító Andy Samberg és Cristin Milioti között határozottan működik a kémia, ügyesen adogatják és csapkodják le egymás magas labdáit.
A PALM SPRINGS POÉNJAI ÜDÍTŐEN HATNAK E MOZIMENTES NYÁR UTÁN, A NÉZŐ VÉGRE FELSZABADULTAN RÖHÖGHETI KI MAGÁT COVIDON INNEN ÉS TÚL.
Mivel Palm Springsben bármi megtörténhet, ezért minden meg is fog történni!