Befejező részéhez érkezett Kate Winslet minisorozata, az Easttowni rejtélyek, amely az HBO GO-n látható. Az Oscar-díjas színésznő mögött – aki mindig kerülte a beskatulyázást – gazdag filmes életút áll, elképesztően változatos szerepekkel, ám az easttowni Mare-éhez hasonló karakterrel még sosem találkozott. Miért különleges ez a szerep, és mitől ez a sorozat az HBO eddigi legjobb idei produkciója?
A negyvenes éveit taposó Mare rendőrnyomozó egy álmos amerikai kisvárosban. Miközben a helyi közösség csip-csup bűnügyei töltik ki a mindennapjait, egyedülálló anyaként nemcsak a gimis lányáról, hanem az ovis unokájáról is gondoskodnia kell. Igaz, ebben segítségére van az édesanyja, aki a nehéz időszakban hozzá költözött, viszonyuk azonban korántsem felhőtlen. A volt férje a közvetlen szomszédja, aki épp eljegyezni készül a tip-top jövendőbelijét, akiért persze Mare egész családja lelkesedik. Neki meg saját magára sincs ideje, mert mindent és mindenkit maga elé helyez. Nem véletlenül: bűntudat, feldolgozatlan gyász és félelem emészti belülről, melyekkel képtelen egyedül megbirkózni. Ebből kifolyólag a háta közepére se kívánja azt a friss, bimbódzó kapcsolatot, amely derült égből villámcsapásként talál rá egy nyomulós író személyében.
Mindeközben egy kegyetlen gyilkosság borzolja a kedélyeket a városban, és vet egyre nagyobb hullámokat, hogy az addig békésnek tűnő közösségben elszabadítsa az indulatokat. Hatására dominóként kezdenek kihullani a csontvázak a szekrényekből városszerte.
A nyomozás előrehaladtával Mare addig sem épp idilli élete megállíthatatlanul hullik darabokra.
Kate Winslet, aki nemcsak a főszerepet vállalta, hanem a film produceri teendőiben is tevékenyen részt vett, elbűvölőnek találta Mare figuráját. „Az vonzott benne – nyilatkozta a Collider magazinnak – hogy egyáltalán nem olyan, mint én, mégis sokkal jobban hasonlít rám, mint bárki, akit eddig eljátszottam életemben. Szerethető, utálatos, sebezhető, gyenge, sztoikus, széteső, undorító, elbűvölő, jó, korrupt, durva, bocsánatkérő, vicces, nagyon vicces és kicsit sem vicces. Egy hihetetlen, sokat vállaló, igazi „rossz” anya, aki csak túl akarja vészelni a napot, és közben mindent megtesz mindenkiért és mindenkinek. Pont olyan, mint az általam ismert nők és anyák többsége!”
Winsletnek ki kellett harcolnia, hogy smink nélkül, lenőtt és mosatlan hajjal állhasson a kamera elé; olyan nőként, akinek reggel tükörbe nézni sincs ideje, legfeljebb összefogni a haját egy hajgumival.
Az ünnepelt gimis kosárlabdasztár – ahogyan a kisváros még ma is előszeretettel emlékszik rá – már a múlté: a két gyerek világrahozatala, a mozgásszegény életmód és a kutyafuttában magába tömködött, egészségtelen ételek a fittségből mackómozgást varázsoltak. Ruhatárában is inkább a pragmatizmus, mint a stílus dominál.
Ő a ’90-es évek kiégett zsarutoposzának női kiadása.
Az Easttowni rejtélyek kisvárosi sötét krimi, amit azonban kiemel a hasonszőrű alkotások közül a magával ragadó atmoszférája. Brad Ingelsby forgatókönyvíró először írt tévésorozat-formátumot. A krimiszál mellett nagy hangsúlyt fektetett rá, hogy megidézze azt a zárt helyi közösséget, ahol felnőtt. Érezhetően beleírta a szívét-lelkét. Ez főleg az életszagú dialógusaiban mutatkozik meg. A minisorozat erejét Pennsylvania keleti országrészének kulturális hitelessége adja. Ehhez sokat hozzátesznek a kisvárosi életképek, melyeket Ben Richardson operatőr kamerája magával ragadóan kelt életre.
Egy kisvárosban mindenki ismer mindenkit: a rend őreinek élete összefonódik az áldozatok családjaival. A megoldatlan ügyeket szemrehányó pillantásokkal jutalmazzák. Rejtegetnivalója pedig minden embernek akad, amitől persze egy valamirevaló krimiben rögtön gyanússá is válik. Az Easttowni rejtélyekben sincs ez másképp, epizódról epizódra bukkannak napvilágra a sötét titkok, amelyek hatással vannak az egész közösség életére. A néző pedig csak forgatja a fejében a kirakós-darabkákat, és olykor szisszenve vesz vissza egy rossz helyre beerőszakoltat, amitől rögtön megváltozik a kép.
Az örök állandó itt Mare, akinek mikrokozmoszát imádnivaló családtagjai töltik ki.
