Mit kapunk, ha a Különvéleményt és az NCIS-t összeolvasztjuk az időutazással? Valami olyasmit, mint Tom Sweterlitsch legújabb könyve. A Letűnt világok egy hajmeresztő fordulatokkal teli, mégis mélyen elgondolkodtató és nagyon emberi történet, melynek középpontjában Shannon Moss, a Haditengerészeti Nyomozóiroda egyik titkos részlegének ügynöke van, aki már többször vett részt űrutazással vagy időutazással járó küldetéseken. Moss feladata nem csupán az, hogy az emberiség számára alkalmas bolygókat keressen, hanem hogy az úgynevezett Mélyidőben történő ugrásokkal a jelenben megoldhatatlannak bizonyuló eseteket göngyölítsen fel. Sweterlitsch csavaros történetére, ami egyszerre idézi meg a True Detective-et, a Csillagok közöttet és a Solarist, természetesen Hollywood is felfigyelt, a filmadaptációt Neill Blomkamp készíti, aki annyira jóban lett az íróval, hogy azóta az Oats Studiosnak is dolgoznak együtt. Sweterlitsch-t emailben kérdeztük a Letűnt világok előképeiről, vallás és tudomány kapcsolatáról, a szerepjátékok iránti rajongásáról, és arról, hogy az igazság szerinte is odaát van-e.
A Letűnt világokat a sógoroddal való beszélgetés inspirálta, aki NCIS-ügynök. Arról beszélgettetek, hogy az időutazás hogyan segíthetne a bűnügyek felgöngyölítésében. De hogyan jutott pont az időutazás az eszedbe, mint téma? Csak azt ne mondd, hogy a jövőbeli énedtől kaptad a tippet!
Sajnos kénytelen vagyok azt mondani, hogy a jövőbeli énem egyáltalán nem végzi túl jól a dolgát. Semmiféle figyelmeztetést nem kaptam tőle a jövőmre nézve, még egy tuti tippet se, hogy melyik jövőbeli cégbe fektessek be. Gondolom, nehezére esik kikászálódni az ágyból vagy egyszerűen csak tönkrement az időgépe. Ami az időutazásos sztorit illeti: talán meglepően hangzik, de Gabriel García Márquez Száz év magánya ihlette. Akkor olvastam újra, amikor befejeztem az első könyvemet, és egyre csak az járt a fejemben, hogy Márquez valójában egy időutazásos sztorit írt, csak épp időutazás nélkül. Nevek, helyek, motívumok, tragédiák ismétlődnek újra és újra, hol kitágul az idő, hol ugrunk benne. Nyilvánvalóan nem tudok úgy írni, mint Márquez, de szerettem volna olyan regényt írni, ami az időutazáson keresztül vizsgálja az emberi érzéseket és az emlékezést.
A Letűnt világokban minden van, ami szem-szájnak ingere: bűnügy, sorozatgyilkos, horror, időutazás, multiverzum, űrhajók, mesterséges intelligencia, apokalipszis, vallási és mitológiai szimbólumok, valamint tudomány. Egészen elképesztő egyveleg! Mennyire volt ez a kezdetektől fogva tudatos? Vagy útközben jöttek az újabb és újabb ötletek?
