1990-ben Roald Dahl boszorkányai kiszabadultak a Whitbread-díjas mesekönyv lapjairól, és beköltöztek a moziba… na, meg a gyerekek rémálmaiba. Hiába játszotta a főszerepet a kedvenc színésznője, Angelica Houston, és tette ki a lelkét ijesztő bábjaival a Muppet-show atyja, Jim Hanson, az író Dahl nem volt megbarátkozva a könyvéből készült adaptációval: közönségesnek és ijesztőnek találta, a happy endre változtatott befejezés pedig mélységesen sértette. Most 30 évvel később a boszik visszatérnek kiköszörülni a csorbát: a Vissza a jövőbe-trilógia és a Forrest Gump rendezője, Robert Zemeckis idézte meg őket.
Roald Dahl egyedi stílusötvözetében a dark fantasy sötétebb tónusával festi meg a gyerekeknek szánt történeteit. Vagy úgyis mondhatnánk, hogy visszanyúl a folklór gyökereihez, amikor a mese tanulsága még nagyobb súllyal esett latba, mint hátborzongató eszközkészlete. A Boszorkányokat a legjobb művei között tartják számon (pedig van miből válogatni: Charlie és a csokigyár, A barátságos óriás, Matilda), az adaptációi során a filmes alkotóknak eddig mégis kivétel nélkül sikerült átesniük a ló túloldalára. Dahl bizonyos tekintetben a valósággal sokkol, és nem hajlandó hülyének nézni a gyerekeket. Zemeckis igyekezett hű maradni az eredeti írói elképzelésekhez, bár minimális változtatásokat azért ő is elkövetett. A brit történetet amerikanizálva áthelyezte a helyszínt az Egyesült Államok déli államába, Alabamába.
A Boszorkányok történetét A faun labirintusát és A víz érintését készítő Guillermo del Toro kezdte el feldolgozni: a remake-et stop-motion technikával, azaz képkockánként beállított és rögzített módon szerette volna elkészíteni. Del Torót Zemeckis váltotta a rendezői székben, aki az Isten hozott Marwenben című filmjében maga is alkalmazta ezt az eljárást. A Boszorkányok végül mégis számítógépes grafikát kapott, és még csak nem is a legszebbet: az animált egerei és a repedt szájú banyái majd’ leesnek a vászonról, képtelenek beolvadni a valós háttérbe.
A történet nagyobbrészt hűen követi a könyvet: az elárvult kisfiú a nagymamájához kerül, aki valahogy, valamiért a boszorkányok szakavatott ismerője, és nem rest unokáját rémtörténeteivel kizökkenteni a gyász komfortzónájából. Nagyi és unokája megszállnak egy tengerparti szállodában, ahol épp rendes évi közgyűlésére készül a gyerekbántalmazás-ellenes nőszövetség. A kissrác nemcsak azzal kénytelen szembesülni, hogy valójában egy boszorkánytalálkozó kellős közepébe csöppent, hanem azzal is, hogy a rút banyák a világ összes gyerekének sorsát tervezik épp megpecsételni. Rögtön demonstrációt is tartanak rajta, melynek folyományaképp hősünknek egérperspektívából kell megakadályoznia a világvégét.
