A félszemű a Coen-fivérek ódája a Vadnyugathoz, amelyben az árva gyereklány bosszú helyett atyai szívre lel.
…méghozzá Dolby Surroundban, ami nem elhanyagolható tény! Kenobi kollégám nagyszerű kritikája alapos körképet festett föl Hollywood újkori vadnyugati koncepciójáról. A vidéken töltött gyerekkori nyarak a nagyszülői könyvespolc origójában teltek, és igazi, fölfedezésre váró kincsesbányát jelentett. Dumas és Mikszáth Filléres Könyvek kiadású regényei mellett Karl May Winnetou-ján és J. F. Cooper Nagy Indiánkönyvén (mely háztartásnak ne lett volna dísze a ’80-as években?!) szocializálódtam. S bár egy ideje letértem a „hadiösvényről”, még mindig kellemes nosztalgia tölt el, ha a Vadnyugat whiskey-t vedelő, toalettre is hatlövetűvel járó, borbélyt csak sebkötözésre igénybe vevő fiai feltűnnek a képernyőn.
A Coen-fivérek szerelemprojektje Charles Portis már többször megfilmesített regényének adaptációja, A félszemű. A film felütése megágyaz a hangulatnak: táncoló hópelyhek között közelít rá a kamera a kocsmaajtón kivetülő fény négyszögében fekvő, mozdulatlan testre, s közben egy női hang narrálja szenvtelenül, ki és hogyan ölte meg szeretett édesapját. Már ez a néhány képkocka magába szippantja a nézőt. A továbbiakban a rendkívül talpraesett, 14 éves Mattie Rosst követhetjük nyomon, ahogy felnőtteket megszégyenítő határozottsággal intézi megboldogult édesapja ügyeit. A „nagylányt” kezdetben az összes férfi lekezeli, amit egy igazi, Mattie-s monológ után a legtöbben rögtön megbánnak, és csak bambán próbálnak napirendre térni e pimaszsággal vegyes talpraesettség fölött, ami ezt a fruskát körbelengi. A lányt megformáló Hailee Steinfeld tökéletes választásnak bizonyult, nem véletlenül jelölték Oscar-díjra a szárnyait bontogató színésznőt. Látjuk még!
Jeff Bridges számára a félszemű szerepe pazar jutalomjáték. Kezdetben csak a hangját halljuk – mintha dörzspapírt dörzsölnének össze -, amihez társul az elnyújtott akcentus, és már szinte magunk előtt látjuk, mielőtt még valóban mutatná a kamera. És pont olyan, amilyennek elképzeljük. A lópokróc modorú rendőrbíró – ahogy legtöbb férfitársa – nehezen bír zöldágra vergődni a szókimondó lánnyal, de a játékidő felére már sajátos apa-lánya kapcsolat alakul ki a gyermektelen vénember és az apátlanná vált félárva között. Micsoda párost alkotnak!
A mókásan elmaszkírozott Matt Damon már a jelenlétével mosolyt csal az arcunkra. Az önérzetes Texas Ranger szerepe igazán jól áll neki, csak kár, hogy annyira háttérbe szorul – lett volna még elpuffogtatnivaló a karakterében. Josh Brolin, akárcsak Bridges, nem először dolgozik a rendezőpárossal. Brolin kétségkívül otthonosan mozog a Vadnyugaton, ezt már többször bizonyította, legutóbb épp a haloványra sikeredett Jonah Hex címszerepében. A Coen fivérek egyik legnagyobb érdeme a színészvezetés. Lám, Barry Pepper is milyen hitelesen mutatja ki a foga fe… izé, sárgáját.
A film technikailag – Coen-tesókhoz méltó módon – remekbeszabottan van összerakva. Az örök Oscar-peches Roger Deakins operatőr ezúttal remélem A félszeműért végre megkapja a jól megérdemelt arany szobrocskáját. A félszemű a többi Coen-mozihoz képest kommerszebb alkotás. Sajátos humorukból is visszavettek kicsit, de azért jót derülhetünk a szereplők pikírt megjegyzésein. Az akció – westernfilmhez képest – szokatlanul kevés, ettől függetlenül egy percig sem ül le a mozi a 106 perces játékidő alatt.
A félszemű bátran ajánlható mindenki figyelmébe, még a westernfilmeket kevésbé toleráló nézők számára is nyújthat szórakoztató pillanatokat. S ha nem is Karl May-féle keményöklű Shutterhand-ek, vagy Cooper-féle sólyomszemű Bumpók népesítik be a vásznat, de ezek a vadnyugati legények sem fognak csalódást okozni nekünk.
Publikálva: filmtrailer.hu