VI. György királynak nem kellett a kákán is csomót keresnie. Mindig is ott volt a nyelvén. Amit végül a barátság oldott meg. Mert a királynak is kell egy tükör. Pláne, ha egy közember tartja.
Hollywood történetalkotói válsággal küzd. Mi, filmrajongók pedig ki vagyunk éhezve az eredetiségre. Dömping van a folytatásokból, a remake-ekből és a reboot-okból. Kevés az igazán eredeti ötlet. Néha jön egy Cristopher Nolan egy Eredettel, egy Scorsese egy Viharszigettel, ilyenkor nézünk, mint a moziban. Amikor Fincher bejelentette, hogy filmet csinál egy közösségi weboldalról, csak lestem. Hogy miről?! Készül egy film a hagyományos torpedójáték alapján is. Én pedig egyre kevésbé lepődöm meg. Akárcsak nemrég azon, hogy az angolok mozgóképre vették a királyuk dadogását. Elnézve a filmet aztán ráébred az ember, hogy megér minden díjat (4 Oscar-, 1 Golden Globe és 3 BAFTA-díj), amit odaítéltek neki.
A film megtörtént eseményeken alapul. A két világháború között járunk, V. György (Michael Gambon) uralkodásának végén. Két fia közül az idősebbik, a trón várományos David (Guy Pierce) nagyvilági, szabados életviteléről hírhedt, aki egy férjes asszonynak csapja a szelet. A fiatalabbik, Albert (Colin Firth) erkölcsös és felelősségteljes, inkább alkalmasabb lenne az uralkodásra. Ennek azonban két probléma is útját állja: az egyik az idősebb báty születési előjoga, a másik egy apró beszédhiba: a herceg dadogása. Képtelen végigmondani egy rádióbeszédet vagy nagyobb tömeg előtt szónokolni. Hamarosan a király meghal, és az Egyesült Királyság alkotmányos válságba zuhan. Albert végül úgy dönt, hogy egy meglepő munkamódszerrel bíró, liberális gondolkodású beszédterapeuta segítségét kéri. E különös kapcsolat aztán kihatással lesz a világháború alakulására.
A király beszéde történelmi dráma. Nem háborús film, bár háborús időszakban játszódik. Akció sincs benne, itt-ott néhány, CGI-vel megtámogatott, szépen kidolgozott nagytotáltól eltekintve a vizuális effekteket is száműzték, így nem a mai trendet követi. S talán pont ezért üde színfoltja a mai filmes palettának. A film stábja korábban egytől egyig tévéfilmeken dolgozott, ez az első, moziban debütáló nagyjátékfilmes munkájuk. Nem is rossz kezdésnek!
A színészek kiválasztása nem zajlott zökkenőmentesen. A főszerepet eredetileg Paul Bettany-nek szánták a készítők, azonban lemondta a szerepet, mert családjával szeretett volna eltölteni egy kis időt. Bettany-t A pap című sci-fi horrorban láthatjuk legközelebb. Végül Colin Firth vállalta el a felkérést, ami, úgy tűnik, jól választásnak bizonyult: a szerep nemsokára Oscar díjat hozhat neki (meg is hozta, az Arany Glóbusszal egyetemben – a szerk.).
A másik kulcsszereplő, Lionel szerepének kiosztása sem a megszokott módon történt. Az időhiányban szenvedő alkotók egyenesen Geoffrey Rush postaládájába tuszkolták bele a forgatókönyvet, a fedlapján néhány soros üzenettel, amelyben elnézést kérnek a szokatlan küldeményért, de csak ily módon tudták Rush-hoz eljuttatni a szkriptet. Rush átolvasta, és csatlakozott a stábhoz.
Mivel eredetileg a király szerepét nem Colinnak szánták, hanem egy sokkal fiatalabb színésznek, kissé furán jött ki, hogy Firth-nél 7 évvel fiatalabb Guy Pierce játssza a Albert bátyját. Nekem ez már az elején szemet szúrt, de aztán sikerült fölülhelyezkednem rajta.
A király beszédéből több színész ismerős lehet a Harry Potter-filmekből. Így a Dumbledore professzort játszó Michael Gambon, vagy Féregfarkként Timothy Spall, aki A király beszédében Winston Churchillt formálja meg zseniálisan. Nem beszélve Helena Bonham Carterről, akinek az elején némi szervezési problémát okozott, hogy a Harry Potter és a halál ereklyéiben valamint A király beszédében is jelen legyen, de – időnyerő híján – utóbbi produkció stábja igazodott az elfoglalt színésznő időbeosztásához. Carter telitalálat a szerepére: finom színészi játékkal formálja meg VI. György hűséges feleségét, akire mindig támaszkodni lehet, és a királynőt, akinek megnyerő személyiségét igazán át tudta adni. Erzsébet nem mindennapi nő volt. Kezdetben társadalmi rangja miatt hozzá sem akart menni Alberthez. Két házassági ajánlatát is visszautasította, mire végül igent mondott. A II. világháborúban, amíg London vagyonosabb polgárai a bombázások elől vidékre távoztak, addig a királyi család végig a fővárosban maradt. Amikor pedig bombatalálat érte a Buckingham-palotát, a királynő erre csak annyit mondott: „Most már úgy érzem, szembenézhetek az East Enden lakókkal.”
VI. György is kiemelkedő személyiség volt. Fiatalabb korában a haditengerészetnél és a légierőnél szolgált. Később személyesen is részt akart venni a normandiai partraszállásban, ám Churchill megakadályozta esztelen, ám hazafias elképzelésének megvalósításában. Míg Európában trónok dőltek össze, ő az angol trónt meg tudta tartani. II. Erzsébet, a jelenlegi uralkodó VI. György és Erzsébet leánya, aki immár 59 éve uralkodik az Egyesült Királyságban.
A legeredetibb forgatókönyv Oscar-díjára jelölt David Seidler gyerekkorában maga is dadogott. Még gyerekként hallotta először a király híressé vált beszédét, és később felnőtt fejjel elhatározta, hogy filmet készít belőle. Szándékát jelezte az akkor már nagyon idős anyakirálynőnek, aki arra kérte, hogy a fájó emlékek miatt a film csak a halála után készüljön el. Seidler tiszteletben tartotta a kérését.
A film kulcsjelenetei Bertie (az Albert becézése) és Lionel bensőséges beszélgetései. Remekül szerkesztett dialógusok viszik előre a történetet, hol meghökkenésre, hol mosolyra késztetik a nézőt, de egy percig sem unalmasak. Lionel liberális elképzelései, szokatlan munkamódszerei mindinkább megnyitják a zárkózott és meglehetősen konzervatív Bertie-t, s a kényszerű munkakapcsolat szinte észrevétlenül fordul át barátságba.
Bertie tépelődik. Nem akarja a mérhetetlen felelősséget, ami a király szerepkörével együtt jár, ugyanakkor katonatisztként tisztában van vele, mi az erkölcsi kötelessége, és kész megtenni, amit a nemzet elvár tőle. De eközben fél apjának árnyékától, beszédhibája miatt retteg a nyilvános szereplésektől. Lionel jó érzékkel ismeri föl, hogy Bertie-nek inkább pszichológiai tréningre van szüksége, valakire, aki bátorítja és önbizalmat ad neki, egy barátra, aki rámutat félelmeinek gyökerére. „A tükröd leszek, hogy lásd, ki vagy, ha nem látnád.” – írta valahol Lou Reed. A királyi család tagjai is ugyanolyan esendő emberek, mint mi, de egyben olyanok is, akikre nehéz időszakban példaképként fel lehet nézni. Emberek, akiknek vállain olykor embertelen nyomás van, egy egész birodalom súlya. Ők a nemzet Atlaszai! De ugyanakkor nekik is szükségük van egy jó szóra, egy barátra, akiben visszatükröződhetnek.„Mert csak hasonlók társaságában nem állunk egyedül.” /Eötvös József/
Értékelés: 9/10
Publikálva: filmtrailer.hu