Charlize Theron új filmjében kíméletlen, szexi és halálos, aki menő rucikban, tip-top sminkben és tejfölszőkén merül alá a kettészakadt Berlin mocskos kanálisaiba, hogy férfiszívek helyett arcokat és végtagokat törjön össze, kavics helyett pedig sziklatömböt gördítsen a hidegháború állóvizébe. Ez a film legalább akkora királyság, mint a briteké!
Hová tűntek a hősök?
Szerencsére köztünk járnak, bár még manapság, az új évezred emancipációra virradt hajnalán is meglehetősen ritkán húznak nadrág helyett szoknyát. No, de ne legyünk olyan borúlátóak, hiszen dalolt a fülünkbe Fecsegőposzáta, harapott le fejeket a Fekete Özvegy, sőt, idén a szellem is kibújt a palackból páncélból, Alice pedig végre pontot tett egy apokaliptikus pusztulásra érett széria – Cso(r)daország? – végére. És mindezek ellenére mégis hiány mutatkozik olyan női akciósztárokból, akiknek karizmája, „bája” annyira szorosan összeforr egy-egy szereppel, hogy hitelt érdemlően azonosulni tudnak velük. Például el tudnád képzelni Ellen Ripley hadnagyot, az „idegengyűlölet” élharcosát Sigourney Weaver helyett valaki mással? Ahogy a fémallergiás Sarah Connor is csak egy és oszthatatlan, a leánykori neve meg Linda Hamilton – bocs, Cersei és Daenerys!
S akkor megjelent a színen Charlize Theron, aki rémségesen elmaszkírozva már bizonyította, hogy a külcsín a legkevesebb, és egy pillantással nem csak a férfiszíveket, hanem a legyet is röptében képes rabul ejteni. Aztán a harag útjára tévedve megszületett az az emancipált ikon, akinek karizmája nem elég, hogy elhomályosította a címszereplőjét, de megolvasztotta a kritikusok kőszívét is. Ó, Imperator Furiosa, piedesztálra veled! S bár minden tiszteletem a Csodanőé, akinek árnyékában a bőregér és Kripton fia fázósan és ijedten bújik össze, egy fillért se tennék rá, ha Theron vídiakeménységű félkarú túlélőjével kapnának hajba az ausztrál sivatag radioaktivitástól forró dűnéi közt. Ezek után meglepő-e, hogy a Mad Max-film elképesztő sikere adta meg a végső lökést az Atomszőkének, amelynek megfilmesítésére Theronnak már öt éve fájt a foga? Méghozzá szó szerint – a film akciódús forgatása közben ugyanis kettőt majdnem odaadott érte!
Berlin über alles
A történet a ’80-as években játszódik a berlini fal árnyékában, közvetlenül a hidegháború befejezése előtt. A fal inog, a különböző titkosszolgálatok elkeseredetten támasztják minden oldalról, nehogy rájuk rogyjon az egész. Az alapkonfliktus szinte már banális: az aktív ügynökök listájának birtoklásáért folyik a harc, a lista pedig valahol Berlinben található. A brit titkosszolgálat a gyönyörű és tapasztalt szuperügynökét, Lorraine-t küldi a helyszínre, hogy tájékozódjon a helyzetről, és felvegye a kapcsolatot a beépített emberükkel. Lorraine azonban nem bízik senkiben: a nyomok arra utalnak, hogy vakond – kettős ügynök – ásta be magát az ügynökségbe.
A film két idősíkon játszódik: a jelenben a törődött Lorraine épp kihallgatáson vesz részt a Köröndön, a felettesét és a CIA-t tájékoztatva a rábízott akció részleteiről. Elbeszélése nyomán megelevenedik a múlt, és mi vele együtt térünk vissza a „leghidegebb városba”. A hidegháborús atmoszféra megteremtése közel tökéletes – nem volt nehéz.
A film nagyobb részét Budapesten forgatták, ahol köztudomású, hogy minden téren megállt az idő. Számtalan ismerős helyszín visszaköszön.
Többek közt utazhatunk – akárcsak nap mint nap – a harminc éve elavult hármas metróval… vagy andaloghatunk a címszereplővel a jármű múzeummá alakított Lónyay utcában. A valóságot az illúziótól elválasztó függöny fel-fellibben, akárcsak a Twin Peaks cikkcakkos padlójú fekete barlangjában.
