A fehér tigris a dzsungel legritkább állata, amelyből nemzedékenként egy születik. Ez az ő története, mégsem dokumentumfilm. A tigrisé, aki maga mögött hagyja a színeit, és – némi képzavarral élve – a társadalom tyúkketrecét. A „legyél a saját sorsod kovácsa” annak az indiai kasztrendszernek a tündérmeséje, amelyet egy életen át szolgálsz. Aravind Adiga Booker-díjas könyvének mozgóképes adaptációja már látható a Netflixen.
Saroo Brierley az Oroszlán című önéletrajzában írt arról, amikor ötévesen elveszett valahol Indiában, és aztán egészen Ausztráliáig elment, hogy újra hazataláljon. A sok viszontagságon átesett Brierley szerint „minden úgy történik, ahogy történnie kell”. A Gettómilliomos Salimja és Jamalja már vitába szállna ezzel: ők Münchhausen báróként a saját hajuknál fogva húzták ki magukat India mélyszegénységéből. A Fehér Tigris Balramja a Gettómilliomos testvérpárja egy személyben: a naiv és ártatlan Jamalként indul a nyomorból, hogy a bűnös és érzéketlen Salimként érkezzen meg a csúcsra. Mindannyian India irdatlan mélységeiből emelkednek föl, a felszínre jutásuk azonban más és más. Egyvalami közös bennük: dekompresszió nélküli, viharos emelkedésük mély nyomokat hagy a lelkükben.
„Abban a hitben, hogy a világ jövője a sárga és a barna bőrű emberé, most, hogy egykori gazdánkat, a fehér embert tönkretette a szodómia, a mobiltelefon-használat és a drog, hajlandó vagyok ingyen elmondani önnek az igazságot Indiáról azzal, hogy elmesélem életem történetét”, pötyögi laptopjába Balram a kínai miniszterelnöknek szánt levelét, amelyből a könyv és a film sztorija kikerekedik. A miniszter indiai látogatásával az ország legjobb vállalkozóitól reméli megtudni sikerük titkát. Az alacsony kasztból származó, jelenleg menő taxitársaság élén álló Balram pedig készségesen állna rendelkezésére, hogy beavassa a tutiba. „A szegények kétféleképpen juthatnak fel a csúcsra: bűnözéssel vagy politikával.” Nos, hősünknek nincs politikai vénája. Balram egyszerűen gyilkos.
India egzotikus világa nem csupán a fűszer, a színek és az istenek földje. Sokarcú, mint a hinduk teremtő istene, Brahma. Itt a legnagyobb a kontraszt a mélyszegénységben élők nyomora és a mesés jólétű elit gazdagsága között. A vidék elmaradottságával szemben a nagyvárosokban együtt él a régi és az új, a hagyomány és a modern. Az indiaiaknak van még valamijük, ami, ha velejéig korrupt is, de működik.
