Tizenévesek kötnek bele egy párba az idilli tó partján. Mit tehet ilyenkor a felnőtt? Erre még mindig nincs felkészülve a mai társadalom. Az angyalok hozzák el a poklot az Éden partjára.
Homokos parti föveny simul meztelen talpunk alá, a hullámok játékosan csiklandozva törnek meg lábfejünkön, a nád halkan susog a föl-föltámadó, kora nyarat ígérő, langymeleg szellőben, a víz fölött apró jégmadár suhan, mint kéken cikkanó nyílvessző, s a mélységes szabadság érzete tölti el bensőnket, miközben a nap verőfényes sugarai megremegtetik a horizonton emelkedő, zöld lombsátorba burkolózó hegyeket… idilli hely, nosztalgiát idéző állapot! Jenny és Steve egy romantikus hétvége reményében érkeznek meg a festői bányató partjára. Steve zsebében apró kis dobozkában jegygyűrű lapul. A tó neve Éden.
Az anyatermészet és a turbékoló párocska nyugalmát azonban néhány agresszív fiatal dúlja fel. Az apró-cseprő ellentétek mindkét felet egyre keményebb válaszlépésre sarkallják, míg végül elszabadul a gyeplő (és vele a pokol), a fiatalok megvadulnak, és az Éden-tó vize vérvörössé változik.
A Gyilkos kilátások kapcsán – nem véletlenül – az Ők (Ils, 2006) című francia thriller jut az ember eszébe. Ezzel persze nem az alkotókat kívánom leszólni, akik az Egyesült Királyságban elharapózó, fiatalok által elkövetett erőszakos cselekményeket jelölték meg a film ötletforrásának, de valószínűleg nagyot merítettek a francia elődből is.
A minimalista és naturalista forgatókönyv társadalomkritikai indíttatású. A szkriptet is jegyző James Watkins első rendezésével állunk szemben, és mindig hálás feladat, amikor valaki a saját sztoriját viheti mozgóképre. A film remekül került kivitelezésre. Nem tudom, ki volt a castingos, de a színészek baromi jól össze lettek válogatva. Kelly Reilly most megmutathatta, hogy nem csak jól fest a vásznon, de képes egyedül elvinni a hátán az egész filmet. Szerepe szerint óvónő, a gyermeki ártatlanság tiszta lelkű védelmezője, ami a külsőségekben is megmutatkozik. A játékidő során először pont ezt a külső szépséget veszti el a rárakódó kosz- és sárréteg miatt, míg aztán a testi-lelki megaláztatás és a túlélés farkastörvénye magával hozza a belső változást is, a védelmezői szimbólum sárba hullását, és önmagából kivetkőző ösztönlénnyé válik.
A német származású, legutóbb A kilencedik légió főszerepében látott Michael Fassbender alakítja Reilly gavallérját. Fassbender figurája kezdetben nem tud mit kezdeni a tiszteletlenül viselkedő fiatalokkal. Egyesek szerint nem igazán férfias a viselkedése, pedig épp ellenkezőleg. Egy ereje teljében lévő férfi nem csap szét egyből a piszkálódó tizenévesek között, hiszen tisztában van a fizikai fölényével. Fassbender teljesen hitelesen viselkedik a figura bőrében.
A film legnagyobb alakítását a fiatalok vezérét játszó Jack O’Connell könyvelheti el. Az egyik pillanatban még nyugodtan, arcán kisfiúsan gúnyos félmosollyal néz, a következő pillanatban már őrjöng, tör és zúz – félelmetesen nagyot alakít. Szintén dicséret illeti meg a többi gyerekszínészt is, mindegyikük „tenyérbemászóan” jól játszott.
Azoknak, akiknek a film kapcsán A barlang című film sejlik fel, csillagos ötös jár. A zene kísértetiesen hasonló, nem véltetlenül, mindkét produkcióban David Julyan zeneszerző működött közre. A film vágója pedig az a Jon Harris, aki többek között a Blöffben, A barlangban és a Kick-Ass-ben is „vágta a centiket”, később pedig a 127 óráért BAFTA-, és Oscar-díjra jelölték.
A film hatásvadászra és sokkolóra sikerült. Brutalitása elsősorban realitásából fakad, hogy elhisszük, ez akár velünk is megtörténhet. Kezünk ökölbe szorul, miközben nézzük a képsorokat, undorodva a képernyőn látható megaláztatástól. A húsba hatoló penge, a szögesdrót és egyéb vaseszközök nekünk fájnak, de a legrosszabb a tehetetlenség érzése, amit mi, nézők is megtapasztalhattunk már a buszon vagy egy nevesincs utca sarkán, amikor egy vérben forgó szemű tizenéves, a korából fakadó sérthetetlenségének biztos tudatában, ok nélkül egy felnőtt emberbe kötött…
Vajon honnan jön ez a mérhetetlenül nagy, talán generációk óta gyülemlő harag, ami a mai fiatalokban –tisztelet a kivételnek! – csapódik le? Talán a bizonytalanság, a kilátástalanság vagy a rossz családi körülmények táplálják. A film nyújt ugyan alternatívát, de valószínűleg ennél sokkal sokkal árnyaltabb a kép.
Összességében egy egyszerű forgatókönyvből hatásvadász, sokkolóan naturalista, pengeéles horrorfilmet sikerült profi módon összehozniuk az alkotóknak, drámai felhangokkal tűzdelt társadalomkritikával fűszerezve. A film befejezése csillagos 5-öst érdemel, tanítani kellene! Legfeljebb a stáblista végéről hiányzik a felirat: „Társadalmi célú hirdetésünket látták!”
Értékelés: 6/10
Publikálva: filmtrailer.hu