Jennifer Lawrence új filmjével nemcsak a karrierjéhez talál vissza, hanem önmagához is.
Jennifer Lawrence-nek jót tett a karrierjébe iktatott gyermekvállalás, mert visszatértét az átgondoltabb szerepvállalás jellemzi. Az egykor Oscar-díjas fecsegőposzáta idővel halovány kékké (X-Men-filmek), áttetsző vörössé (Vörös Veréb), végül egyenszürkévé (Utazók) kopott. Tavaly Adam McKay elborult világvégéjének tudóspalántájaként kibicelt Leonardo DiCapriónak, idén A kiút lassú drámája már egy az egyben az ő filmje. A színházas Lila Neugebauer kisköltségvetésű drámája egy agysérült katona rendhagyó rehabilitációjába enged bepillantást. Itt nem a látvány és az akció, hanem a párbeszédek és a nagy csendek dominálnak. Minden szereplő kétségbeesetten keres fogást a másikon, hogy túlélje a maga egyéni kis poklát. Lawrence által megformált Lynsey nem találja a helyét a hátországban, visszavágyik az aktív katonai szolgálatba. Ahogy a film kibontja a karakterét, nyilvánvalóvá válik, hogy nem magasztos célok vezérlik, hanem az otthonról való menekülés. Sérülései jóval mélyebbek és régebbiek, mint az Afganisztánban szerzettek.
Még nagyobbat domborít a képernyőn Brian Tyree Henry, a Brad Pittes A gyilkos járat „fekete” Citromja: figurájának még inkább szüksége van a megváltásra, mint Lynsey-nek. Ők kapaszkodnak egymásba New Orleans külvárosi nihiljében, és próbálják a fejüket a felszín fölött tartani a másik vállára hajtva. Nagy piros pont, hogy nem fullad a film romantikázásba, A kiút a nő-férfi barátságnak emel piedesztált. Nem minden karakter jól kidolgozott, Lynsey anyjával való kapcsolata tisztázatlanul lebeg a levegőben.
Erős a film indítása: ahogy az idős asszony türelmesen gondozza a sérüléseiből lábadozó, tehetetlen fiatal nőt, megmozgatja az érzelmeinket. A rövidre vett, hatásvadász képsorokat lassú sodrású, de ügyesen építkező dráma követi, amely egy pillanatra sem engedi ki fókuszából a főszereplőt és a figyelmet. Szintén erős – még ha kissé sablonos is – a film lezárása: Linsey a fivérével, mint a múlttal való szembenézésének adnak kontrasztot a néma gesztusok és a csend. A kiút a színésznő első nagy, függetlenfilmes sikerére, a Winter’s Bone-ra (nálunk A hallgatás törvénye címmel került bemutatásra) emlékeztet. Örülök, hogy Lawrence nem valami elcsépelt blockbusterrel tér vissza a karrierjéhez (még akkor is, ha a pandémia áldozatává vált filmjét már 2019 nyarán forgatták). Kedves Jennifer, jó az irány! Csak így tovább!
A kiút (Causeway, 2022) az A24 stúdió filmje, ami azApple TV Pluson tekinthető meg.