Amíg az 1840-es évek végén bennünket, magyarokat a forradalmi hevület egységbe kovácsolt, addig a svédeket hazájuk elhagyására kényszerítette az éhínség. Tömegek vándoroltak ki a tengerentúlra egy jobb jövő reményében. Ennek a szép új világnak azonban vérrel, könnyel és a nemzeti identitással kellett megfizetni az árát. Vilhelm Moberg kultikus Kivándorlók-regényciklusa az orosz-ukrán háború fényében nem is lehetne aktuálisabb: akkor is, akárcsak most, tízezrével voltak kénytelenek maguk mögött hagyni az emberek a szülőföldjüket. A könyvsorozatból újabb nagyszabású svéd filmadaptáció készült.
A Kivándorlók egy földműves család életén keresztül mutatja be az emigráció nehézségeit a XIX. század közepén. Svédország ebben az időszakban soha nem látott éhínséggel küzd, és Karl-Oskar felelős családfőként képtelen elviselni szerettei nyomorúságát. Bízva a tengerentúli mesékben, amelyek szájról szájra járnak, legszívesebben azonnal felnyalábolná a pereputtyát, hogy akár a hátán is elvigye őket az „ígéret földjére”, Amerikába.
Amíg Karl-Oskar a jövőbe tekint, addig a felesége, Kristina a múltba. Az asszony egyszerűen képtelen kockáztatni a biztosat egy talánért, és nem érez hozzá elég erőt, hogy elszakadjon a gyökereitől. Nem könnyítik meg a helyzetet a bigottan vallásos szülei sem.
Egy tragédia kell hozzá, hogy Kristina felismerje: amihez annyira ragaszkodik, az igazából nincs. De akkor miért olyan nehéz elengedni? És miért kísérti egy életen át?
Mintha csak az asszony lenne tisztában azzal, hogy a döntésük mennyire visszavonhatatlan: az emigráció egyirányú utca. De tulajdonképpen „mit nevezünk otthonnak? Amit mostohaságában magunk mögött hagytunk? Vagy ami enni ad a gyerekeinknek?”
Az új világba való viszontagságos átkelésük után béke és boldogság helyett nélkülözés és meg nem értettség vár rájuk. Az idegen közeg légüres vákuumában mintha nem is léteznének. Kristina még jóval azután is fuldoklik benne, hogy a mostoha körülményeket és a kulturális különbségeket legyűrték. Családjuk odüsszeiája mind inkább az asszony belső világába helyeződik át: a komfortérzetéért egyedül kell szembenéznie kétségeivel, szorongásaival, sztereotípiáival és hagyományaival. „Vajon mi költözünk egy országba, vagy az ország költözik belénk?”
