A Lovecraft földjén címének többszörös áthallása egyszerre utal a népszerű horroríró, H. P. Lovecraft szülőföldjére, rasszizmusára és műveinek mítoszteremtő szörnyuniverzumára. Matt Ruff e két utóbbit mosta össze, megadva történetének sava-borsát.
H. P. Lovecraft új dimenziót adott a gótikus horrorirodalomnak: egyedi hangulatú, borongós történeteit mindent átfogó kozmikus mítoszba csomagolta. És hát igen, a kiváló tollú író kvázi mindenkit – az afro-amerikaiaktól kezdve a zsidókon át az ázsiaiakig – utált, akiben nem angol vér csörgedezett. Rasszista nézetei miatt mindenképp elítélendő, íróként azonban korszakalkotó remekműveket alkotott. E kettősség nem mindenki számára teszi műveit „emészthetővé”, nem véletlenül cserélték le pár éve a mellszobrát a World Fantasy-díj kapcsán. Lovecraft ambivalens megítélése, a magánember és a művész szétválasztása párhuzamba állítható a homofób Orson Scott Carddal vagy a pedofíliával vádolt Roman Polanskival.
Matt Ruffnak esze ágában sincs Lovecraft-et másolni. Az író pusztán a földöntúli borzalom motívumait házasította a rasszizmussal a fantasy égisze alatt, amelynek eredményeképp megszületett a Lovecraft földjén. Amerika faji alapú szegregációjának nézőpontjából bemutatott kozmikus horror sajátos lenyomatot hagy a kötet lapjain. Ruff zsenije, hogy a horror és a rasszizmus határait elmosva egy kalap alá veszi a kettőt (az áldozat számára a fajgyűlölet maga a horror). A Lovecraft földjén feketebőrű hőseire minden benzinkútnál, vegyesboltnál, de még a rendőrautó volánja mögül is éhes szörnyek lesnek, hogy hófehér agyaraikat mélyen az önérzetükbe vájják.
(…)
Néha az az érzésem, hogy a természetfölötti csupán ürügy a meséhez. Vagy ha úgy tetszik, szembesítéshez.
Szembesíteni a tulsai zavargásokkal, amelyekről száz éve nem beszél senki. Megmutatni, hogy milyen érzés, ha csillagász álmaidra a kiábrándító válasz csupán annyi: „Te néger lány vagy!” Hogy milyen megalázkodni a törvény embere előtt egy alkonyatmegyében, ahol sötétedés után fellógathatnak. Milyen, ha az útszéli autószerelő műhelynek büdös a pénzed (vagy épp te magad). És nem mehetsz ki a mosdóba, ha nincs számodra elkülönített. Ahol a görögdinnye fantázianeve: „georgiai niggerfejek”. Hogy nem meggyógyítani küldenek a szanatóriumba, hanem a népességszámot csökkenteni (mindezt a „felszabadító” északi államok nevében). This is America Childish Gambino helyett Matt Ruff módra! Ahol a valóság sokkal, de sokkal nyomasztóbb, mint holmi kozmikus rettenet.
